Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
Minta-gyár és irodaépület, Köln, 1914 A New York-i Pan American Airways épület terve, 1959 Az új építészet kezdete Németországban a XIX. század utolsó évtizedéig, egészen a Jugendstilig, a szecesszióig nyúlik vissza. Első csúcspontja a Deutscher Werkbund megalapítása volt 1907-ben, ahol Hermann Muthesius, Theodor Fischer, Fritz Schumacher, Henry van der Velde, Peter Behrens és Walter Gropius közös fórumra találtak. Ezt a közösséget haladó gondolkodású gyárosok, építészek, tervezők találkozóhelyének szánták, ahol az építészet legdinamikusabban fejlődő ága, az ipari építészet lehetőségeit kutatták. Létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szervezet megalapítása után egy évvel a berlini Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft, az AEG Peter Behrens építészt kérte fel új épületeinek, termékeik csomagolásának és irodai levélpapírjának tervezésére. S valóban, Behrens 1909-es turbinacsarnoka az ipari építészet új méltóságát hirdette. Az ipari építészet köréből elindított új építészeti mozgalom egyik legjelentősebb alakja Peter Behrens tanítványa, Walter Gropius volt. Le Corbusier- vel és Mies van der Roheval együtt ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely az úttörők ismereteire építve teremtette meg korunk építészetét. 1883. május 18-án született Berlinben, apja és nagybátyja is építész volt. Tanulmányait a müncheni Technische Hochschulén kezdte (1903-1905), majd Berlin-Scharlottenburgban fejezte be 1906-ban. 1907—1909 között Behrens irodájában dolgozott asszisztensként, és mestere irányításával részt vett az AEG tervezési munkáiban. 1910-től Adolf Meyerrel társulva önálló irodát nyitott, de már 1909-ben javaslatot tett a gazdag gyárosoknak és vállalkozóknak a gyári tömegtermelés módozatainak, mindenekelőtt esztétikai színvonalának javítására. 1911-ben a Leinei Fagus művek építésével kezdte meg tevékenységét. Szerencséjére K. Benscheidt személyében olyan építtetőre talált, aki maga is állandóan figyelemmel kísérte a tervezés folyamatát. A Fagus művek tulajdonosa modern gyárépületet kívánt; véletlenül ismerkedett meg Gro- piussal, s bár épülő gyárához voltak már előter- vek, Gropius újító szándékú javaslatai annyira megtetszettek neki, hogy a megbízást neki adta. Az épület szerkezeti rendszere tulajdonképpen semmi újat nem tartalmazott - falazott pillérek jelennek meg a főhomlokzaton, a teherhordó fal pedig a hátsó fronton. A tetőnél azonban már acéltartókat használt. Újszerű, előremutató volt azonban az a formai megoldás, ahogyan a pillérek közötti, terhet nem viselő külső falak szerepét úgy hangsúlyozta, hogy azokat egész felületükben rácsos szerkezetű acélvázzal oldotta meg. Az acélváz osztóvonalainak statikai szerepük nem volt, csupán az üveg és fémlemezek felerősítésére szolgáltak. Gropius így már első épületén eljutott az ipari építészet olyan új formájához — megelőzve egy későbbi találmányt - mely ma „Curtian Wall" (függönyfal) néven a magasházépítés legfontosabb szerkezeti eleme. Gropius megérezte, hogy a modern építészetnek látható és láttató módon kell a hagyományos téglafalas építési mód adta zárt tömörségtől elszakadnia. Ezért oldotta fel a derékszögben érintkező sarkokat acélvázas keretbe helyezett üveg- és fémlapokkal, melyek mindig sarokpilléres vagy oszlopos megoldással készültek. A Fagus művek tervezése és építése közben szerzett tapasztalataiból kiindulva, a továbblépés érdekében a Deutscher Werkbund évkönyvében (1913): Die Entwicklung moderner Insustriebau- kunst (A modern ipari építőművészet kifejlődése) címmel írta meg újabb manifesztumát, utalva azokra az elődökre - s itt nem csak európai építészeket említett —, akik megtették az első lépéseket azon az úton, mely számára e korszakos jelentőségű mű megalkotásával a teljes sikert hozta meg. Ezekben az években érlelődött meg Gropius- ban programszerűen is az új építészet létjogo14
