Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
Dessau-Bauhaus épülete, 1925 Berlin, Siemensstadt lakótelep, 1929 sultsága. 1914-ben Kölnben a Werkbund kiállításán építette meg Gropius mintául szolgáló gyár- és irodaépületét. A három oldalán végigfutó egyemeletes üvegsáv kapocsként öleli körül az épületet, mely a főhomlokzaton félkörívesen kiugró lépcsőházakban végződik. Mindez azt eredményezte, hogy a szerkezeti váz és az épület belsejében végzett műveletek a külső szemlélő számára is láthatóvá lettek. Az épület az új építészeti gondolkodás sikeres kísérletének bizonyult. Gropius tehetségét neves kortársai is elismerték; 1915-ben Henry van der Velde, a neves művész javaslatára őt hívta meg a sachen-weimari nagyherceg és a thüringiai kormányzat a weimari Hochschule für Bildende Kunst igazgatói tisztségére. A van der Velde vezette Kunstgewerbe Schule-ből és az általa irányított Hochschule-ből hozta létre a Das Staatliche Bauhaus Weimar nevű iskolát, amely azóta BAUHAUS néven vált ismertté. Az iskola oktatói a kor legszínvonalasabb művészei voltak. Itt tanított Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Oskar Schlemmer, Joseph Albers, Moholy-Nagy László festő, s később Dessauban Breuer Marcell, Hannes Meyer, Ludvig Mies van der Roha építész. A BAUHAUS pedagógiai célja az volt, hogy visszavezesse az építészjelölteket a kézművesség alkotó szelleméhez akkor, amikor az építőművészet Gropius szavaival „elsüllyedt egy gyenge szentimentális, esztétikus, dekoratív felfogásban, mely célját az építményt befedő motívumok, díszítések és profilok formalisztikus alkalmazásában látta”. Gropius az 1928-ban alakult CIAM-nak, a haladó építészet nagy hatású nemzetközi szervezetének Le Corbusier-vel együtt alapító tagja és alelnöke volt. Az 1928-as évek végén iskoláját támadások érték — melyek főként politikai színezetűek voltak — s előbb Berlinben, majd 1934-ben Angliában, végül 1937-től haláláig, 1969-ig az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott. Több jelentős műve őrzi emlékét Németországban. 1925-26-ban építette a Dessauba áthelyezett Bauhaus iskolaegyüttesét, melyet minden azóta leírt építészettörténet az új építészet első főműveként tart számon. 1927-ben Ervin Piscatorral együtt mozgatható nézőteres színházat tervezett, mely azonban nem épült fel. A Dessau-törten-i lakótelep mellett az 1928-ban tervezett Berlin-siemens- stadt-i lakótelep hosszú, négyemeletes épületsáv- jai - közöttük a nagy zöldfelületek — példázzák leginkább a Bauhaus, illetve Gropius elveit. Angliában Maxwell Frey-jel társulva, 1936-ban építette meg az Impington Village College-ot. Az Amerikai Egyesült Államokban, a teammunkáról vallott nézeteinek megfelelően, megalapította volt tanítványaiból és munkatársaiból a TAC (The Architect's Collaboration) tervező irodát. Mint írja: „korszerű építészetet csak kisebb közösségek kollektív munkájával lehet produkálni". 1945-től haláláig, közel 25 éven át, a jelentős és nagy művek sorát tervezik az általa vezetett irodában. (Harvard Graduate Center 1949, az athéni USA nagykövetség épülete 1956, Pan American Airways Building, New York 1959-62.) Végül szót érdemelnek magyar kapcsolatai is. Breuer Marcell és Moholy-Nagy László a Bauhaus tanórai voltak, és közvetlen munkatársai közé számítottak. Legjelentősebb magyar tanítványa, Molnár Farkas hagyatékából származó több fontos Bauhaus-dokumentumot és eredeti Gropius-levelet őriz a Magyar Építészeti Múzeum. 1929-ben, a Berlin-siemensstadt-i lakótelep tervezési munkáiban a pécsi születésű Forbát Alfrédot is foglalkoztatta. 1934-ben Magyarországra látogatott. Budapesten, a Magyar Mérnök és Építész Egyletben előadást tartott, mely a Tér és Forma című folyóiratban, Molnár Farkas fordításában jelent meg. PUSZTAI LÁSZLÓ Fagus kaptafagyár, 1911 Dessau-Bauhaus: tanári lakások, 1925 1 *\
