Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 2. szám
relemmunkát, legtöbbször kivételes ajándéknak szánta: kedvesének, közeli rokonának, barátjának. Előfordul, hogy az üveg aljára ragasztott felirat árulja el, kinek készült a „türelemajándék". A szobrok témakörét három csoportra oszthatjuk. Elsőként említjük a bányamunkát, a bányász környezetét jellemző bányászpalackok együttesét. A második téma a vallásos élethez kötődik — az Alföldön ez a gyakori. Krisztus kínszenvedését, keresztre feszítését, koporsóba helyezését, olykor a feltámadást „mondják el” a szobrok a bibliai tanítás szövegemlékeire is hagyatkozó részletezéssel. Vannak egyik csoportba sem sorolható szobrok is, ezek történelmi személyiségek, költők, forradalmárok alakját mintázták meg. Olykor egy-egy jól ismert köztéri szobor volt a fafaragó modellje. Két, körülbelül egyidőben készült vallásos tárgyú szobrot őriz a Kiskun Múzeum. A készítés időpontjának (1885) megállapítását az egyik szobor évszámjelzése segíti, a másiknál a család emlékezete támasztja alá, hogy szintén 1885-ben vagy 1886- ban készült. A kisebbik türelemüveg űrmérete három liter lehet, dugója is üvegből készült, könnyen kiemelhető. 1981-ben került a múzeumba Eszik Vera 82 éves kiskunfélegyházi lakostól. Eszik Vera nagyszülei az 1870-es évektől a Kecskeméthez közeli Matkó pusztán, mint feles dohánykertészek, közös tanyán laktak egy verekedéseiről, italozásairól hírhedt fiatalemberrel. A mátkái legényt tragikus végű kocsmai verekedésért életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. A verekedés „lány miatt kezdődött”, és egy erős késszúrás okozta a vetélytárs halálát. A mátkái fiatalember a kecskeméti börtönben kezdte a büntetés letöltését. Többször kérte a szüleitől, hogy a húga is látogassa meg, de 5 egyedül szégyellt elindulni, útjára Eszik Vera édesanyja kísérte el, aki ekkor még nem volt egészen húszéves. A látogatás alkalmával a legény egy türelemüveget adott át meglepetésül a húgának, s mikor látta, hogy barátnőjének mennyire tetszik az ajándék, megígérte, neki is farag egy hasonlót, ha legközelebb bevisznek egy széles szájú üveget. El is készült az ajándék. A „széles szájú” üveget Eszik Vera emlékei szerint otthon a nagyszülei tejesüvegként emlegették. A megajándékozott leány nem rös- tellte az ajándék eredetét, s élete végéig kedves emlékként őrizte a szép rabmunkát. Az 1910-es évek elején még föl is szenteltette a helyi Ötemplomban. Más, hasonló témájú faragásokhoz viszonyítva is figyelemre méltó a feltehetően gyümölcsfából faragott, temperával színezett, valósággal életre keltett cselekmény kompozíciója, s az adott tér előnyös hasznosítása. Az asztallap, amit az üveg szájánál keskenyebb méretű lapokból ragasztott össze a készítő, jól elválasztja az ábrázolt események időben és térben is elkülönülő részleteit: Jézus születését a betlehemi környezettel, a keresztre feszítést a kínzóeszközökkel, a korbácsot, dárdát tartó hóhérokkal, valamint a feltámadást hirdető lámpás angyalokat, a háttérben Krisztus sírjával. A betlehemi jászol előtt egyszerű, de ünnepi ruhában látjuk Máriát és Szent Józsefet. A keresztre feszített Krisztus közelében különösen hangsúlyossá vált a gyermekét sirató anya, Mária alakja. A fiatalabbik sirató nő alakjában valószínűleg kedves ismerősét, esetleg húgát formálta meg a rab. Igen gyakori ugyanis, hogy a faragók Krisztus kínszenvedéséhez közelítik saját sorsukat. Az 1982-ben gyűjtött, nagyobb méretű, legalább négyliteres üveg szoboranyagát, kiemelhetetlen fadugóját Tapodi Antal földműves készítette 1885-ben, feltehetően az illavai fegyházban. Ez a tárgy is a régebbi típusú, múlt századi türelemüvegekhez sorolható, már az üveg méretei miatt is. A szobor készítője a börtönévek súlyát, keservét Krisztus megnevezéséhez, a Krisztus-monogramhoz igyekezett közelíteni. A betlehemi jászol a bibliai tanításhoz híven a gyermek Jézust rejti, az ökrök pedig közel hajolnak az egyszerű fekete textilbe (talán vékony posztóanyagba) burkolt kis Jézushoz. A jászol fölött fénylő világosságot a középen elhelyezett betlehemi csillag és két szál gyertya is erősíti. A keresztre feszítést kiegészíti a két lator halálának ábrázolásával. Számukra nem keresztet, csak akasztófa formájú oszlopot faragott Tapodi Antal, s igyekezett az oszlopot és a két lator testét egyenként egyetlen fából kifaragni. Csak az egyik faragás sikerült, a bal oldali lator kezét ragasztással kellett fölerősítenie. A Krisztus-kereszt előtt elhelyezett ol- táriszentség az oltárábrázolást helyettesíti, a megfeszített Krisztus örökkévalóságát, mindenütt jelenvalóságát közvetíti a katolikus tanítás szerint. A gyümölcsfa nyers, világossárga színe eltér a mátkái fiatalember festett szobrainak élénk színhatásától. Zsúfoltabb a szobrok térbe helyezése, s a viselet ábrázolása is esetlegesebb: a szülők textilkendőbe öltöztetése, a barmok farkának kenderfonalból való kiegészít tése, az árulkodó kakas taréjának textilanyaga jelzi leginkább a naiv művészet műfajához közelítő adottságokat. A szobor készítőjéről keveset tudunk. 1830 körül született, s elmúlt már ötvenéves, amikor a türelemmunkát készítette. A múlt század végén a tíz évnél hosszabb büntetésre ítélt rabokat, így Tapodi Antalt is az illavai fegyházban őrizték. Többször is verekedésbe keveredett, s azt gyanítják, emiatt került börtönbe. Más üvegberakása nem ismeretes. Akik először látnak türelemüveget, leginkább azt csodálják, vajon hogyan helyezhette bele a faragó az üvegbe annak szájánál nagyobb méretű szobrokat. Természetesen részleteiben csúsztatott be egy-egy darabot az üvegbe, s ügyelnie kellett, hogy faszöggel, enyvvel biztonságosan illessze össze a darabokat. A sikerült darabok állják is a próbát, többszörös mozdításra sem dőlnek el. Madarassy László egy Szarvaskő környéki pásztor felkészülését, rögzítő munkáját igyekezett ellesni, aki a következő módon készített türelemüveget: „Ebbe a kis üvegbe például harminchat darab előre megfaragott fát raktam bele. Belőlük kilenc darab esik a feszületre, tizenegy a megfeszítés, a kínzatás szerszámaira (szegek, dárdák, fűrész, kalapács, fogó, bot, létra, ásó, bárd, korbács), kettő Krisztus koporsójára, kettő a kakasra, kettő a galambokra. Ezt a munkát még akkor elvégzem, mikor még minden az üvegen kívül van. Legelőször a feszület kilenc darab fáját dugom az üvegbe kötőtűből meg esernyődrótból csinált szerszámokkal,szorosan egymásba illesztve. Aztán jön az üdvözítő testének két darab fája, és így tovább. Mikor azután minden benne van, az egészet leszorítom egy jól benyomott parafadugóval. De az biztos, hogy Krisztus kínszenvedésének üvegbe rakása maga is kínszenvedés.” NEM Srt. Mihály alakját Botticini állítólag az ifjú Leonardóról mintázta A da Vinci család 1339-ig ismert őseiben apáról fiúra szállt a jegyző- ség. így jómódúnak számított a fiatal nótárius, Ser Piero da Vinci is. 24 éves korában találkozott Cateriná- val, a 16 éves parasztlány szolgálóval, akitől 1452-ben fiúgyermeke született: Leonardo. A fogamzás házassággal történő legalizálását az apa megtiltotta, sőt a biztonság kedvéért gyorsan meg is nősítette fiát. Ser Piero még Leonardo megszületése előtt elvette a tehetős Donna Albie- rát. A maguk módján a megesett szolgálólány sorsáról is gondoskodtak, hozzáadták egy idős özvegyemberhez. Leonardót kezdetben anyja nevelte. Később Caterinának még több gyermeke is született, viszont a fiatal jegyző házassága gyermektelen maradt. így 1457-ben a da Vinci család kérte a kis Leonardo törvé- nyesítését. Ettől kezdve apjával élt a nagyapa házában, nevelőanyja és nagyanyja gondoskodása mellett. Apja, felesége halála után még háromszor nősült. A második házasságból sem született gyermek. Végre FAZEKAS ISTVÁN
