Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 1. szám
HMmBF za az üres edényt; szedje össze a tyúkok tojásait; szaladjon ót a szomszédba valamiért; fusson ő a boltba. A rendszeres megbízatásokkal nemcsak az adott feladat elvégzésére tanították meg őket, hanem általában a feladatvégzésre. A felszólítás pontosan körvonalazta a tennivalót, s utána nem maradt el a számonkérés, s a dicséret vagy szidás. A verés a gyermeknevelés természetes velejárójának számított még e század első felében is. „Minden sokgyerekes családnál volt egy állandó fegyelemtartó: a gerenda alatt egy pálca, melyet az apa vágott le valamelyik fáról ... Az apa szükség esetén csak fölnyúlt a pálnagygazdákhoz munkára adott gyermekei azt fájlalták, ha nem a szülő, hanem más üti meg őket. „Aki kenyeret nem adott, az ne is verjen" mondás járta, olyan esetre is, mikor az özvegy anya újból férjhez ment, s a mostohaapa a szülők e jogát is gyakorolni kívánta. Az iskola gyakran messze volt, különösen a tanyasiak hoztak nagy áldozatot a napi több kilométeres út megtételével. A bezártságot, az órák hosszat egy helyben ülést, a fegyelmezést, a le- vegőtlenséget nehezen szokták meg. Nem volt ritka a második, harmadik osztály utáni kimaradás. De a többiek is jobbára csak akkor jártak be az iskolába, amikor már, illetve Zseli legények avatás után, 1904-ben (Timkó Imre felv.) cáért és ütött vele" — írja Zöldy Pál Néprajzi apróságok Topolyán, az 1900-as évek tóján című kéziratos visszaemlékezésében. Ha az apa munkán volt, az anya mór reggel a kemencevállra tette a pálcát, hogy kéznél legyen, s nehogy elszálljon a mérge, míg leszedi. A gyermeket veréssel nevelő szülőt nem ítélte el környezete, legfeljebb ha túlzásokra ragadtatta magát. Azért rossz szemmel néztek rá viszont, ha a gyermek mulasztásait, csínytevéseit megtorlat- lanul hagyta. A gyermekek sem a szülőktől kapott verést tartották a legrosszabbnak. Az agrárproletárok Zseli legénycímer még nem lehetett a szabadban dolgozni. Erre az időszakra pedig rányomta bélyegét a meleg ruha, cipő hiánya. Móra Ferenc írja le a Törő- csik Palkó csizmái című elbeszélésében, hogy a fiú, akinek jószívű emberek csizmát adtak, hogy iskolába tudjon járni, mégse jön, mert azt testvérének adta, s mikor egy másodikat juttattak neki, megint nem jön, mert azt meg a másik testvérének adta át... Testvérek által felváltva viselt csizmák és nagykendők, kucsmák voltak sok iskolásgyermek téli ruhái. Nehézségek sorával kellett megküzdeni azoknak, akikről a tanító úr megállapította, hogy érdemes lenne taníttatni őket. Csak 37
