Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 1. szám

Sihederek

csifrih

A hagyományos paraszti kultúrában a tizedik évét meghaladott, de még legénynek, nagylánynak nem számító fiatalokat süldevénynek, süldő, surmó, surbankó legénykéknek, sihe- dereknek, a süldő lányokat csitrik- nek, csipogóknak nevezték. A mai tizenévesek és az egykori, ötven, nyolcvan, száz vagy százötven évvel ezelőtt élt falusi elődeik élete között igen nagy a különbség. Más volt e fiatalok helyzete a társadalmi hierarchián belül, mások voltak lehetőségeik saját képességeik kibontakoztatására, illetve a társadalmon belül elfoglalható későbbi helyük megválasztására.

Halászfiúk Göcsejben, 1904-ben (Bátky Zsigmond felv.)

Ma sem, de korábban még kevésbé volt egységes e korosztály élete, még falusi vagy paraszti körülmények között sem. Inkább az uralkodó osztály gyermekeinek lehetőségeitől való nagy távolság az, ami az egység látszatát kelti. Éltek falun iparosok, értelmiségiek és egykori kis- nemesek utódai is. Nem azonosíthatjuk tehát a falun élőket és a parasztokat, még ha a falun élés meg is határozza a kulturális környezetet és a lehetőségeket. Köztudomású, hogy a parasztság a telkes jobbágytól a háztalan zsellérig, a nagygazdától az uradalmi cselédig széles

Szentgáti fiúk 1895-ben (Jankó János felv.)

skálára húzódott szét az anyagi ellátottság, az életstílus és a törekvések tekintetében. Már a csecsemővel való bánásmódot is befolyásolja az anyagi, társadalmi helyzet és a szülők szándéka a majd felnövő fiatallal. Ahogy nő a gyermek, úgy nő a különbség, nő a gyermekre háruló teher azokban a családokban, ahol alig várták, hogy álljon helyt magáért.

A parasztcsalád egyben gazdasági egység is volt, amely a tagok munkája nyomán gyarapodott. Ha a gyermek kivétel is volt az „aki nem dolgozik, ne is egyék" szigorú szabálya alól, épp csak addig, míg munkaképessé nem vált. A múlt száMátkáló lányok Bak községben, 1904-ben (Bátky Zsigmond felv.)

zadi mátravidéki nagycsaládban például: „Míg a gyermek komolyabb munkát nem tudott végezni, élelmén kívül semmit sem kapott... Legnagyobb gondot anyjuknak okozták eltartásukkal. A több gyermekes asszony több sort kapált a mezőn, mint akinek egy vagy egy sem volt, mert a gyermekek a közösből többet pusztítottak” - írja Morvay Judit Asszonyok a nagycsaládban című könyvében. Amint lehetett, a szülők apró tennivalókat bíztak a gyermekekre. Tartsa oda sepréskor anyjának a szemétlapátot, vigye ki a szemetet; ringassa csecsemő testvérének bölcsőjét, vigye ki az ebédet a mezőn dolgozóknak, majd hozza ha-