Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 1. szám
Az özönvíz után Njuiva állította el az esőket. Nagy kondérban követ olvasztott, betapasztotta a menny szörnyű sebeit, amelyeket gonosz szörnyek hasítottak rajta. Siettében az égbolt kissé félrecsúszott, a csillagok elhajlottak északnyugat irányban, ezért aztán délkeleten hatalmas gödör támadt. Ebbe vezették a folyók a vízözön áradását, így keletkezett a tenger. Fuszi pedig, Njuiva társa megtanította az embereket a tűz használatára, a halászat, vadászat mesterségére, és a hangszerkészítésre. így meséli el az özönvíz utáni időket a kínai hagyomány. Egy i. e. V. századból fennmaradt falfestményen láthatjuk, hogy Njuiva és Fuszi, az emberiség e két jótevője deréktól lefelé kígyó, attól felfelé pedig ember formájú mitologikus lény volt. A freskón Njuiva körzőt tart kezében, Fuszi pedig szögmérőt, a rend és egyszersmind a matematika jelképeit. A legenda elmondja azt is, hogy Fuszi nyolc, folytonos és megszakított vonalakból álló, háromvonalas ábrát rajzolt, amelyek egy- egy, az emberi lét szempontjából fontos fogalom és a velük kapcsolatos cselekvések jelképei voltak. Ezek a következők: cien — az ég (alkotás), szun — a szél (szelídség), li — tűz (vidámság), gén — hegy (csendtartás), dui — mocsár (fogság), kan — víz (elmélyedés), csen — mennydörgés (izgalom), kun — föld (fogantatás). E jelképekhez a későbbi filozófusok számtalan magyarázatot fűztek. Az ábrák jelentésétől függetlenül is feltűnő, hogy folytonos és középen megszakított vonalkákból háromszoros összeállítást csak nyolcat készíthetünk, tehát valószínűleg előbb születtek meg az ábrák, mint az azokhoz kapcsolt fogalmak. A rajzok első készítője — ma így fogalmaznánk — előállította két elem (a folytonos és megszakított vonal) összes harmadosztályú ismétléses variációját. E műveletnél két elemből az összes lehetséges módon kiválasztunk hármat úgy, hogy ugyanazt az elemet többször is választhatjuk, és felírjuk a kiválasztott három elem összes sorrendjét. Szema Cian Történelmi feljegyzései szerint az i. e. 2000. év táján fecske alakban szállt alá az égből Huandi, a Sárga Császár, és megtanította a sárga löszbe ágyazott Sárga-folyó menti sárga népét a földművelésre, és a Hoangho pusztító áradásai megfékezésére. Si Ling-hi császárné pedig meghonosította a selyemhernyó-tenyésztést. Huandi volt az első uralkodója a legendás Hszia-dinasztiának, amelynek először sikerült egységbe foglalnia a Kína területén élő törzsek egyikét, és elsőként alakított ki ezen a vidéken központi hatalommal rendelkező földműves társadalmat. E dinasztia minisztere: Li Sou kilenc számot ajándékozott a népnek — írja Szema Cian. Ez bizonyára a tízes számrendszer kilenc számjelének a bevezetését jelenti. Mindkét legenda tartalmaz matematikai és csillagászati vonatkozású részleteket, ám az első kínai írásos maradványok az i. e. XV—XIV. századból származnak. Ezek az írásos és számírásos emlékek a teknősbékák idővel dacoló páncélján maradtak fenn. Az áldozati teknőcökre karcolták a hívők az istenekhez küldött kívánságaikat, fohászaikat. Ekkor már a Sang, illetve a Jin dinasztia uralkodott. Ekkor az öntözéses földművelésre alapozott, már városokat is építő kínai civilizáció délre, a Jangce folyó környékére is kiterjedt. A két folyam közén létrejött állam fejlett mezőgazdasága, fegyverei, hatékony eszközei, az írásbelisége és szervezettsége behozhatatlan fölényt eredményezett a környező törzsekkel szemben. A kínai írás akkor még képszerű volt, s ebből fejlődött ki a hieroglif szótagírás. Az i. e. XI. században ezt a virágzó államot a csou törzs igázta le, de a Csou dinasztia alatt a civilizáció és a kultúra fejlődése tovább folytatódott. Ekkor kezdődött el igazán a „Mennyei Birodalom” egységesítése és megszervezése. Ugyanekkor (i. e. 1000 táján) formálódott könyvvé a felgyülemlett kínai csillagászati és matematikai ismeret. A Csou Pi Szuan Csing (Számítási könyv a napóráról) című, párbeszédes formában megírt könyv valószínűleg nem egy időben és nem egy helyen keletkezett. A csou vagy cszsou szó a Csou dinasztia fővárosát (ma Lojang) jelentette, a pi vagy bi szó pedig a napóra függőleges rúdját, amelynek árnyéka jelezte az idő múlását. E két összeolvadt jel, a csou-pi jelentette később a napórát és minden vele összefüggő jelenségcsoportot, tehát a csillagászatot is. A Csou Pi tehát csillagászati mű, amely matematikai ismereteket is tartalmaz. Első részében a tudós Sang Hao miniszter beszélget Csougun Dán kormányzóval, aki megkérdezte, honnan származnak a számok, s honnan ered a számolás tudománya. Sang Hao így felelt: „A számolási módszerek a körből és a négyzetből származnak, a négyzet pedig ered a háromszögből, és a háromszög a kilencszer- kilenc-nyolcvanegy-táblázatból.” Ezután Sang Hao elmondja, hogy a számírás már a teknőc-csontok előtt létezett, és ha a 3, 4 és 5 oldalhosz- szúságú háromszöget megfigyeljük, akkor a befogókra emelt két négyzet területének összege 32+42 = 25, és ez éppen az átfogóra emelt négyzet területe. „Íme Fuszi így javította meg az égboltot, íme innen származnak a számok.” E homályos feleletnek számtalan értelmezése született, amelyek sokszor a homályt inkább sűrítették, mint eloszlatták. Az i. e. III. századi Csao Cziun-cing magyarázata szerint például: „A dolgok vagy gömbölyűek, vagy szögletesek; a számok vagy párosak, vagy páratlanok. Az égi mozgások kör alakúak, a hozzájuk tartozó számok páratlanok. A nyugvó Föld négyzetes és számai párosak. Mindez következik a jin-jang elméletből, és nincs Ég önmagában és Föld Ég nélkül. Sem az Eget, sem a Földet nem szabad egyedülinek tekinteni, amint nem lehet egyiket sem A mágikus négyzet, a Lo-su 34 A mágikus négyzet átírása
