Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 1. szám
SZOBROK végén bekövetkezett változás, a merinói juh térhódítása és a velük bejött német pásztorok együttesen jelentették. Végül nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy főleg gazdasági meggondolásból, a katolikus egyház is erőteljesen támogatta a Vendel-kultusz meghonosodását. A kultusz térés időbeli elterjedését a Vendel-kápolnákon és fogadalmi képeken kívül a legszemléletesebben épp az átmenti szobrok mutatják. A kultusz első magyarországi nyoma tudomásunk szerint az 1713- ból való kőszegi Szentháromság-szobor, amelynek egyik sarkán Nepomuki Szent János, Sebestyén és Szent Antal társaságában Vendel is látható. A Dunántúl mellett a szobrok másik fő elterjedési területe a Jászság és a Kiskunság. A Vendel-szob- rokra utaló legkorábbi jászsági adat 1779-ből való: eszerint egy szobor Jászdózsa és Jákóhalma között félúton, a Tárná partján állt. Egy másik, 1795-ből származó adat szerint a Jászberény és Jászdózsa közötti Négyszállás pusztán is állt egy Vendel-szobor. A közép- és kelet-magyarországi Vendel-kultusz nagyarányú kiterjedése a juhtenyésztés fellendülésével a XIX. század első felében következett be, és a század közepén érte el tetőpontját, ami a Vendel-társulatok megalakulása mellett a szoborállításban is jól megragadható. A magyarországi ábrázolásokon Vendel egyértelműen juhászként jelenik meg, a foglalkozás két Szt. Flórián, Zalaszentgrót, XVIII. sz. legfontosabb kellékével: a juhászkampóval és a lába mellett heverő juhokkal. Az ábrázolások között azonban érdekes stílusbeli különbségeket fedezhetünk fel. A dunántúli szobrok rendszerint egykorú rajnavidéki parasztöltözetben ábrázolják Vendelt, sőt alakja olykor rokokó pásztorjátékok figuráira emlékeztet. Ezeket az ábrázolásokat a közvetlen német hatás sugallta. A nagyobb juhtenyésztő vidékeken azonban (a Jászságban, a Kiskunságban, Heves megyében és a palócok- lakta északkeleti részeken) a XVIII—XIX. század fordulójától sajátos népi Vendel-ábrázolások születnek, amelyek magyar juhászként ábrázolják Vendelt, aki a helyi, táji viseletét hordja. A két legfontosabb kelléken kívül a szentet felszerelik a pásztorok más használati tárgyaival, tarisznyával, kulaccsal, kobaktökkel, széles karimájú pásztorkalappal is. Az útmenti szobrok az eddig említetteken kívül más szenteket és bibliai személyeket is sűrűn megjelenítenek. Többek között a tűz ellen segítségül hívott Szent Flóriánt, amint római katonai öltözetben vödréből vizet önt a lába mellett ábrázolt égő házra. Flórián egyik legkorábbi köztéri szobrát láthatjuk a Kismarton főterén 1628-ban, föltehetően az Esterházyaktól állíttatott Flóriá n- kúton. Gyakran emeltek szobrot a szabadban a jó időjárás patrónusaként tisztelt szenteknek is. így például időjárásért tett fogadalomból állították a jászberényiek 1749-ben Medórd, Orbán és Donát szoborkompozícióját, amely a nagykátai országúton áll. Az Eger határában lévő ciglédi szőlőkben Erdődy Gábor püspök emeltetett egy Donát-szobrot, melynek párkányára Mózes vihar ellen mondott imádságát vésték latinul (1716). A pestisjárványok idején segítségül hívott három nagy pestisszent: Sebestyén, Rókus és Rozália közSzent család, Egervár, XIX. sz. téri szobrai közül kiemelkednek Sebestyén ábrázolásai. A Sebestyén-kultuszt Rozália tiszteletével együtt először az Esterházyak ültették át Lombardiából fraknói és kismartoni birtokaikra. Ezt jól mutatja az is, hogy a két szent szobrát a XVII. század közepétől Sopron és a Fertő-tó környékén találjuk meg a legnagyobb számban. . Országszerte csaknem mindenütt találhatók Szentháromság-emlékek. A Szentháromság-tan barokk kori népszerűsítése érdekében XIV. Benedek pápa a Gnadenstuhl ikonográfiáját ajánlja (1745), amely egyébként már a XII. században megszületett: trónszéken ül a tiarás, pápai süveges Atya, ölében a keresztre feszített Fiú, fölöttük pedig galamb képében a Szentlélek. Ettől eltér az a változat, amely Mária koronázását úgy örökíti meg, hogy az egymással szemben ülő Atya és Fiú közösen teszi Mária fejére a koronát, fölöttük pedig galamb képében a Szentlélek lebeg. A köztéri Szentháromság-szobrok — legtöbbször Mária alakjának elhagyásával — ezt a formát népszerűsítik. A Szentháromság-emlékek rendszerint ugyancsak összekapcsolódnak a pestisjárványokkal: ezt az emlékek ikonográfiáján kívül az állítás körülményei is megerősítik. A Szentháromságszobrok elterjedését jól mutatja, hogy az egykori Habsburg-monarchia területén alig akad olyan város, falu, ahol ne találkoznánk az emlékek szerényebb vagy gazdagabb mellékalakokkal, domborművekkel, dinasztikus utalást tartalmazó feliratokkal kiegészített, monumentális változatával. Az előbb bemutatott ábrázolásokkal együtt ezek is szervesen hozzá tartoznak a közép-európai települések barokk atmoszférájához. TÜSKÉS GÁBOR Nepomuki Szt. János, Csatár, XVIII. sz.
