Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 1. szám
w ly, £ Holbein: Zsoldosok csatája (vázlat) mintegy 3600 főből álló csapat - svédek, lengyelek, litvánok, tatárok - a főseregtől elszakadva, az üldöző oroszok elől menekülve a magyar határig jutottak, és Rákóczitól kértek bebocsáttatást. A fejedelem zsoldjába fogadta őket. A csapat az ország északi részein táborozó kuruc hadakhoz csatlakozott. A nagy harci tapasztalatokkal rendelkező, fegyelmezett, mintegy ötszáz svéd zsoldos jelentette a legnagyobb nyereséget az ekkoriban már nehéz helyzetben lévő kuruc sereg számára. Maga Rákóczi is azt tervezte, hogy seregét reguláris katonasággá alakítja át, a lengyeleket és a svédeket ezen új hadak magvának gondolta megtenni. Azonban a svéd, lengyel segédhadaknak itt tartózkodásuk folyamán már csak két nagyobb ütközetben volt alkalmuk részt venni: a szabadságharc végső szakaszának egyik jelentős csatájában, 1710. január 22-én Romhánynál, majd ugyanez év februárjában a Nyitraszeg mellett vívott harcokban. Emlékezetes eseménye volt a zsoldosok magyar- országi tartózkodásának, amikor a romhányi csata előtti napon a fejedelem felsorakozó seregének megszemlélésekor a svéd és lengyel katonákhoz lovagolt, s francia nyelven dicsérte meg őket korábbi harcaikban tanúsított vitézségükért. Reményét fejezte ki, hogy hasonló odaadással harcolnak majd a magyar ügyért is. Megígérte nekik, ha valamelyikük hadifogságba esik, annak kiszabadításáért éppúgy mindent elkövet, mint a többi katonájáért. Kilátásba helyezte, hogy a zsoldon kívül hadi dicsőségre, sőt esetleg hadizsákmányra is szert tehetnek. Másnap a váltakozó szerencsével dúló ütközet számos mozzanatában a svéd és lengyel katonák derekasan helytálltak. Sajnos a kezdeti sikerek után, az ellenség visszavonulása láttán a győzelemittas kuruc sereg szétszóródott, és elsősorban a zsákmány után nézett. Ezután a kurucok nem törődtek többet a megvertnek hitt császáriakkal. Ezalatt az ellenséges lovasság gyülekezni kezdett, veszélyeztetve a magyar hadakat. A kuruc seregben csupán a fegyelmezett svédek ismerték fel a helyzetben rejlő veszélyt, rendezték soraikat és újból megtámadták a császáriakat, arra számítva, hogy a kezdetben velük együtt harcoló magyar hadak is követik őket. Azok azonban lemaradtak, és a svédek lényegében csak maguk álltak szemben a nagy túlerővel rendelkező ellenséggel. Rövid hősi harc után a svédek kénytelenek voltak visszavonulni. A romhányi csatát a történészek hol győzelemként, hol vereségként emlegetik. Gyakorlatilag azonban nem volt győzelem, mert a kuruc sereg visszavonult. Viszont az is igaz, hogy a császári sereg vesztesége lényegesen nagyobb volt a magyarokénál. A zsoldosok, a korabeli feljegyzések szerint nyolcvan embert vesztettek, közülük negyven lengyelt és negyven svédet. A romhányi csata színhelyén, a szátoki út mentén a hálás magyar utókor emlékoszlopot emelt, egyik oldalán svéd nyelvű bronztábla örökíti meg a lengyel és svéd katonák hősiességét, akik hazájuktól távol a magyar szabadságért áldozták életüket. BATÁRI GYULA 31
