Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 1. szám
Az újév alkalmából sokszor patkóval díszített levelezőlapon kívánunk szerencsét, örömet és boldogságot barátainknak, ismérőseinknek a következő esztendőre. A szerencsepatkóhoz fűződő hiedelmet még a mai városi kultúra is ébren tartja. Egyes vidékeken ismert volt a megpatkolt hímes tojás. Azt tartották róla, hogy megóv a bajtól és szerencsét hoz. Hajdanában a szatócsboltok, a kocsmák küszöbére szegeztek patkót. A technika fejlődése ellenére tovább él ez a hiedelem is. Világszerte elterjedt a szerencsét hozó patkó hiedelme. Sokáig nem volt ismeretes, hogy ez a szimbólum a vas tulajdonságaiból ered. Az ókori görögök és rómaiak támadó és védekező fegyvereik készítésekor a vasat szilárdsága miatt minden más fémnél többre becsülték. Az arabok a vas szónak mágikus erőt tulajdonítottak, és ha zivatar lepte meg őket, a vasat hívták segítségül. A szó kiejtése önmagában elégséges e veszély elhárítására, tartotta az arab hiedelem. A mohamedánok minden félhold alakú tárgyat, tehát a patkót is szentnek tartják. Ezért szerepel Pakisztán nemzeti zászlóján a patkó alakú félhold; akárcsak a török, az egyiptomi, a tunéziai zászlón is. A kínaiak nemcsak a sírokat, de még a temetőt is patkó alakúra képezik ki. Patkó és ló elválaszthatatlanul együvé tartozik. A közelmúltban a ló gazdagságot jelentett. Egészségi állapota nemcsak szervezetétől függ, hanem attól is, hogyan patkolják meg, milyen állapotban van a patája. Ezért szokták mondani, hogy a pata a ló második szíve. Patkó nélkül a pata szaruja gyorsan kopik, s a közvetlenül a pata alatt lévő nyír igen érzékeny. Attól az időtől kezdve, amióta a lovat munkára fogták, az emberek gondolkodni kezdtek azon, hogyan védjék meg a lovak patáját. Már a bibliai Salamon királynak állítólag tizenkétezer lova volt, amelyeket Egyiptomban, Szíriában és a hettitáktól szerzett. Abban az időben még nem ismerték a paták védésére alkalmas eszközt. Azokat a lovakat, amelyeknek patája elhasználódott, kiselejtezték. Az ókori görög és római birodalomban a hátas és az igás- lovak patájának védésére valamiféle papucsot használtak. Ezekkel állandóan baj volt, mert nem tudták kellőképpen rögzíteni. A gazdag lótulajdonosok az úgynevezett hipposzandált (hippo görögül ló) értékes fémből készítették, vagy a vaspatkókat díszítették ezüsttel és arannyal. Valószínűleg egy thesszáliai törzs használt először szögekkel felerősített patkókat az V-VI. században. Abban az időben a felfedezések és a találmányok lassan váltak ismertté. Ez a forradalmi újítás hozzánk csak a XI. vagy a XII. században jutott el. A patkót kezdettől fogva vasból készítették, de alakja állandóan változott. A nálunk ismert legrégibb patkó az úgynevezett kelta-patkó aránylag kicsi és keskeny. Azután jött a spanyolpatkó, és később a svéd—ónémet patkó, amely jóval szélesebb. A pata szarujának védelmét szolgáló egyszerű patkón kívül ismeretes az ortopéd patkó. A hibás patájú vagy járású lovaknál használták a bokázó, elejébe vágó, csőrös, kapcsolt, háromnegyedes patkót. Havas és síkos utakon járó lovak számára éles patkót készítettek, melynek sarkába és körmébe (a patkó két visszahajló végén és a patkó közepén) hegyes sarokszeget csavarnak, hogy a ló el ne csússzon. Ez az úgynevezett sarkos és körmös patkó. Előnye az, hogy ha elkopott, eltompult, könnyen kicserélhető. A lovak patkolását a patkolókovács végzi. A lóállomány csökkenésével ezt a mesterséqet már kevesen folytatják. Eltűntek a falvakból a patkolókovácsok. Ma már csak a lovassport-egyesületek alkalmaznak patkolókovácsot. A patkolás ma is a hagyományos módon történik. A vasalás a pata megfaragásával kezdődik. Azután az előre elkészített patkót felpróbálja a kovács, hoqy mindenütt érintkezik-e a pata hordozószélével. A felpróbálás meleg állapotban történik, vagyis a patkót tűzben melegítés után néhány másodpercre a patára helyezi. Azután a patkót szegekkel a patára erősíti. A patkó földdel érintkező lapján árkolás van, és az itt lévő öt vagy hét nyílásba kerülnek a patkószögek, melyek a két patkószáron egyenletesen oszlanak el. Az árkolás a szögfejeket védi a kopástól. Ez a patkolási forma a múlt század óta szinte semmit sem változott. Kivétel csupán a mai napig használt keleti patkó. Ez egy lapos lemez, ami a pata egész alját befedi, rögzítése a szokásos módon történik. ,,Frissen sült" patkók VÖRÖSMARTY GÉZA A patkó felpróbálása A pata faragása A patkó felszegelése 15
