Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 1. szám

Holbein neve a német reneszánsz festészet világát idézi. Ifj Hans Holbein (1497/8—1543) korának társadalmát ábrázoló, bíráló Haláltánc- sorozatával és portréinak szuggesztív erejével vált híressé. A festő modelljeinek lelki alkata mellett azok ruházatát is láthatóan nagy kedvvel, pontosan ábrázolta. Leheletszerűen vetette vászonra öltözetük finom csipkéit, különleges hímzéseit. A múlt század végén Emilia Bach bécsi ipariskolai igazgatónő Holbein portréinak tanulmányozásakor olyan hímzésfajtát figyelt meg, amely az anyag mindkét oldalán azonos, vonalas rajzú mintát hoz létre. Az öltésmódot (az ún. előöltést) már ki tudta következtetni, és az újra felfedezett technikán alapuló hímzést (mivel annak neve az évszázadok során feledésbe merült) Holbeinről nevezte el.

Ez a hímzéstípus a kutatók szerint keletről származott Európába a XVI. században. Űri hímzés volt, műhímzésfajta, melyet a nemesi udvarházak jobbágy hímzőasszonyainak közvetítésével a nép is megismerhetett. A XVIII, századból és a XIX. század elejéről datálható népi hímzéseinken gyakorta láthatjuk ezt a technikát kiegészítő elemként. A keresztszemes és szálánvarrottas lepedőszéleken, párnavégeken az úgynevezett kacskaringókat Holbein-öltéssel varrták, oldották velük mintáik geometrikus merevségét. Később elfelejtették ezt a reneszánsz korban kedvelt, díszítésre önállóan használt hímzésmódot. A XIX. század utolsó évtizedeiben lett ismét népszerű a polgárság körében. Elterjedésében jelentős szerepe lehetett az iskolákban folyó kézimunka oktatásnak. A Győr-Sopron megyei Jánossomorján napjainkig megőrizték a Holbein hímzésű mintakendőket. A nagyközség akkor német lakosságú településrészein: Mosonszentjánoson és Mosonszentpéteren kerültek elő ezek a hímzések. Évszám nem szerepel rajtuk, készítésük idejét

Holbein hímzésű mintakendő, Mosonszentjános, XIX. sz.

Vili. Henrik portréja, 1539

16

cHOLcBEII^