Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 3. szám
igyekeztünk kiküszöbölni, hogy munkatársammal, Sárdy Jánosáéval és a gyorsírásszakértővel szoros szövegolvasást és értelmezést végeztünk. Szabó Lőrinc jegyzetét szóról szóra, mondatról mondatra kellett értelmezni, és Fábry Zoltán jegyzetének mondataival, gondolatmenetével összehasonlítani. Szabó Lőrinc a Babits Emlékkönyvbe írott tanulmányában hívja fel a figyelmet Babits egyetemi előadására: „Esztétikájának kiegészítéséül, sőt teljes kiépítéséül egyetemi irodalomelméleti előadásait jegyzetekből összeállítani: rendkívül fontos feladata lesz egy bölcsebb és türelmesebb jövőnek.” Babits irodalom- elmélete a maga nemében egyedülálló. Ö az egyetlen a Nyugat első nemzedékének tagjai közül, aki irodalomról vallott nézeteinek tudományos igényű, rendszeres összefoglalását adta. A most megfejtett öt előadás egyik legérdekesebb, legegyénibb és az eddigi szövegközléseknél bővebben kifejtett része az, ahol Babits az irodalmat kategóriákra osztja. Tételesen végigvezetve bizonyítja, hogy mely szempontból lehet állandó típusokat felállítani. A közlés formáját Babits szerint az élményhez való viszony határozza meg, mely alapvetően háromféle lehet, s ennek megfelelően három nagy csoportra osztható az irodalom is. Az első csoport az úgynevezett könnyű irodalom, ahol az élményt az írók úgy adják, ahogy van, olyan egyszerűen és közvetlenül. Ide tartozik a prózairodalom és a regények nagy része. A közlés másik módja olyan, ahol az író az élményt még egyszer átéli, és új lelki tartalommal gazdagítja, s a meggazdagodott, továbbnőtt élményből teljesen átalakulva, egy hatalmasabb, magasabb ' rendű alkotás fog születni. Babits ezt nevezi költészetnek, magas irodalomnak, amelybe nemcsak a líra, hanem a regények és drámai művek bizonyos csoportja is beletartozik. A harmadik típushoz a kritikai irodalom tartozik. Itt az író olyan élményt fejez ki, amelyet egy már létező expressziónak, kifejezésnek új, expresszív átélése okoz, itt tehát az író már egy kifejezésre jutott élményt dolgoz föl. Ez a három különböző csoport — Babits szerint - tulajdonképpen három különböző attitűdön alapszik: az egyik a praktikus életattitűd, a másik a gazdag lélek- attitűd, a harmadik a kritikai attitűd. Szabó Lőrinc lejegyzése szinte hang- felvétel értékű hűséggel követi Babits szabadon tartott előadását, melyben többszörösen összetett mondatok és rövid szónoki kérdések váltják egymást. A gyorsírásból áttett szöveget olvasva szinte hallani véljük Babits különös hanglejtését, mintha egy régi, szekrény mélyén porosodó hanglemezt feltéve, néhol recsegve, sercegve megszólalna egy különös, soha-nem-volt lemezjátszó. KELEVÉZ AGNES A megtévesztő feliratú füzet címlapja I Szabó Lőrinc gyorsírásos jegyzete
