Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 3. szám
• • JÖVEDELMEZŐ HÁBORÚ Négyszáz esztendeje, 1583. szeptember 23-án a csehországi, Elba-parti Hermanice várában született a Habsburgok későbbi érdemdús katonája: Albrecht Eusebius Wencel von Waldstein. Ismertebb nevén: Wallenstein. Friedrich Schillertől kapta a Wallenstein vezetéknevet. A költőt a híres és hírhedt tábornagy nem kevesebb, mint háromezer soros tragédiatrilógiára ihlette. Wallenstein a harmincéves háború zseniális hadvezére, melynek csatáiban Európa csaknem minden népe küzdött. Lengyelek, dánok, svédek, hollandok, svájciak, erdélyiek, itáliaiak, spanyolok, franciák, s mindenekelőtt csehek, osztrákok, németek. Európaiak — európaiakkal. Zsoldosok — zsoldosokkal. A lírai Schiller „idegenből kirostált hulladék” népségnek; Marx pedig „sáskahadnak” minősítette a harmincéves háború zsoldosait. Engels véleménye: „A legféktelenebb csürhe, amelyet csak ismert a történelem. Sarcoltak, fosztogattak, gyújtogattak, erőszakoskodtak mindenütt.” Az 1608. május 14-én Anhausenben alakult protestáns Unió serege viselt háborút az 1609. július 10-én Münchenben szövetkező katolikus Liga ellen. Mindkét politikai csoportosulásnak saját katonai ereje és kincstára volt. Külön-külön létesítettek diplomáciai kapcsolatot egyes külföldi államokkal. A három évtizedes véres viszály (noha akadtak világszerte, akik csak az ellenreformáció számlájára írták) nem csupán XVIII, századi vallásháború. Kitört volna akkor is, ha a kontinensen nincs felekezeti ellentét. Az igazi ok: a Habsburg-ház hatalmi vágya. A Habsburgok és csatlósaik, valamint a Habsburg világuralmi tervekkel szembeszálló kis és nagy nemzetek vívták e harcot. A Habsburg-dinasztiáé volt egyebek mellett az osztrák és magyar királyi, a német-római császári és királyi korona. A spanyol Habsburg-ág 1557-ben különvált. A harmincéves háború valódi háttere felekezettől független gazdasági változás. A világpiac központja az Atlanti-óceán felé tolódott. A tőkés termelés Nyugat-Európában erőteljesebb lett. Az általános áremelkedések és egyéb sajátos jelenségek társadalmi feszültséget támasztottak. A kontinens államai ezért arra kényszerültek, hogy a Habsburgok mellett vagy ellen beavatkozzanak a fegyveres harcokba. A katolikus franciák például a protestánsokat pártolták előbb titokban, majd nyíltan. 1618. május 23. A harmincéves háború hivatalos kezdete. E napon „ősi cseh módon” a prágai Hradzsin ablakán cseh protestáns főurak kidobták a katolikus Martinié Jaroslav őrgrófot és Szlavata Vilmos tartományi főnököt, a Habsburgok „vérebeit”. Nem kímélték Fabricius Fülöp titkárt sem. Ö is „repült”, fejjel lefelé, huszonnyolc méternyi mélységbe, az árokba. Véletlen szerencse, hogy mindhárman a felgyülemlett szeméthalomra estek. Életben maradtak, s elmenekültek. A főleg huszita cseh nemesek megelégelték nemzeti törekvéseik, vallásuk habsburgi üldözését. A hradzsini incidenst megtorlás követte. A cseh protestáns felkelők végül vesztettek. Az 1620. november 8-i sorsdöntő fehérhegyi csatában a Habsburg-erők győztek. A cseh nép csaknem háromszáz esztendőre elvesztette önállóságát. A felkelők vezéreit kivégezték. Megszűnt a vallásszabadság. A protestánsok vagyonát elkobozták. Wallenstein a Habsburgokat támogatta. Saját pénzén toborzott-fizetett, halált osztó ezredével bizonyította, hogy hű a Habsburgokhoz. Megtérült az anyagi befektetés. Wallenstein módszere: a hadseregnek önmagát kell eltartania. A lakosság adózzék, fedezze a martalócok költségeit. A közel sem hazafiúi magatartás kamatozott. Amikor a prédához, a felkelők javaihoz a koncra érdemesek hozzájuthattak, Wallenstein is vehetett olcsó áron a kínált értékekből. Csehország leggazdagabb főura lett. Kilenc város, 52 falu, kastély, 3500 hűbérbirtok gazdája. 65 cseh uradalmat vásárolt. Saját vérrokonait is elkergette tulajdonaikból, pedig korábban sem volt koldusszegény. Életútja meglehetősen szabálytalan. Gyerekkorában a cseh testvérek protestáns szektája szellemében nevelték. A fiú (szülei meghaltak) korán katalizált. Olmützben a jezsuitáknál tanult tovább. Majd az altdorfi egyetem urai magatartása miatt „eltanácsolták”. Nyugat-Európa államaiban csatangolt. Páduában pihent. Csillagjós csodadoktorként „mondta a jövőt” a babonásoknak. A hókusz-pókuszt unhatta, mert mesterséget váltott. Katonának, Basta György spanyol tábornok kapitányának szegődött. Küzdött Magyarhonban is, Győrnél vitézkedett. 1606-ban visz- szatért szülőhazájába, és feleségül vette a milliomos özvegy Landecki Neskova Lukréciát. A nála idősebb asszony halála után örökölte annak vagyonát. Nagybátyja elhunyta további tekintélyes vagyonhoz juttatta. Am a nyugalmat nem kedvelte. Ismét katonáskodott. A velenceiek ellen vonult, Ferdinánd főherceg, a leendő császár szolgálatában. S Gra- diska vára felmentésére saját költségén toborzott dragonyosait oly fifi- kával vezette, hogy ezredesi ranggal jutalmazták. Grófi címet második lakodalma (az új hitves: Harrach Katalin, a császár miniszterelnökének lánya) ünnepén, mint nászajándékot kapta. Később Friedland iri-
