Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 3. szám

1919-ben az egyetemi tanárrá kinevezett Babits Mihály két előadás- sorozatot tartott: Az irodalom elmélete címmel egy főkollégiumot és egy Ady költészetével foglalkozó stílusgyakorlatot. Kinevezése nem volt viszontagságoktól mentes. A Pesti Napló már január 26-án, Kunfi Zsigmond, az új közoktatási miniszter hivatalba lépése utón egy héttel hírül adta az egyetem tanári karában tervezett progresszív változásokat Babits professzor és a többiek

című cikkében. Az egyetemi tanács azonban elzárkózott az új kinevezések elől. így Babits végül csak április elején kezdhette meg az oktatást. Szabó Lőrinc 1919 márciusában, Juhász Gézának írott levelében így jellemzi a forrongó hangulatot: „Nálunk egy csapással minden megváltozott; ha az egyetemről írok, egyúttal értheted mindenre. Új kinevezett tanárok között vannak Jászi és Babits is."

Babits, Komjáthy Aladár és Szabó Lőrinc, 1921 (Török Sophie felv.)

Babits a hallgatóknak először április 8-án adott elő. Bevezető szavaiban lelkesülten hajtotta meg a „tudomány komoly zászlóját az új szellem vörös lobogója előtt". Hasonló hangnemben fogalmazta meg előadása témájának és a forradalomnak a kapcsolatát: „kétszeresen közel érezzük magunkat a forradalom szelleméhez, mikor vizsgálódásunk tárgya ma az emberiség alkotó szelleme.” özönlöttek a diákok az előadásokra, és Babits megfelelt ennek a várakozásnak. „A Babits-órá- kon még az ablakpárkányon is, sőt a dobogó szélén is ültek, a szó szoros értelmében a mester lábainál. Az érdeklődés a további órákon sem csökkent, mert Babits, az előadó kielégítette, ha ugyan felül nem múlta a költő iránti várakozást.” — emlékezik Kardos Pál, Babits monográ- fusa, aki elsőéves bölcsészhallgatóként maga is ott ült ezeken az előadásokon. Barta János, aki először ismertette a 19-es előadás anyagát, tanulmányában régi diákok emlékeit idézi: „Babits annyira újszerű és érdekes volt, s oly áhítattal hallgatták, hogy időnként megállt a toll a kezükben: elfelejtkeztek a jegyzetelésről."

Az előadások kézirata nem maradt ránk, ezért csak a hallgatók jegyzeteinek alapján rekonstruálhatók az órán elhangzottak. Több kéziratra is támaszkodhatunk. Elsőként, 1961-ben Nagy Sándor Kálmán jegyzetét publikálta Barta János, a második sokkal teljesebb lejegyzés Fábry Zoltáné volt, amelyet József Farkas közölt a Mindenki újakra készül című dokumentumkötetben. A sorrendben harmadikként nyilvánosságra került jegyzet Szabó Lőrincé. Ez a kézirat gyorsírással készült, s szóról szóra követi Babits előadását. Ennek következtében Szabó Lőrinc lejegyzését tekintjük a leghitelesebbnek. Szabó Lőrinc szövege sajnos nem teljes. A gyorsírással rögzített előadások első töredékét Gál István tette közzé a Tiszatáj című folyóiratban, a gyorsírást dr. Gergely Pál fejtette meg. Ekkor négy, május legvégén tartott előadása anyaga jelent meg. A Mint különös hírmondó című kötetben további öt előadással fog bővülni az irodalomelmélet szövege. A most megfejtett előadások gyorsírásos lejegyzésére először Kabdebó Lóránt hívta fel a figyelmet az Érlelő diákévek című kötetben. Szabó Lőrincnek katonáskodása idejéből üresen maradt Hadseregszervezet és szolgálati szabályzat feliratú, pepita fedelű füzetében lappangtak eddig a feljegyzések, amelyek időrendben közvetlenül megelőzik a Tiszatájban megjelent előadásokat.

Ezek a gyorsírással teleírt lapok Babits és Szabó Lőrinc több évig tartó, irodalomtörténeti fontosságú kapcsolatának dokumentumai is. Szabó Lőrinc ugyanis Babits asszisztense volt az egyetemen, az ő feladata volt többek közt, hogy az Ady-szeminá- riumra tóduló hallgatók létszámát százra korlátozza. Békés István, a magyar anekdotakincs feldolgozója, Szabó Lőrinc gimnáziumi osztálytársa így idézi fel az eseményeket: „az .irodalmárok' némi irigységgel tekintettek Szabó Lőrincre, aki Babits Mihály meghitt famulusa lett. Néhányon tudtuk a kapcsolat eredetét, mely a debreceni Dienes-házba vezetett. Ugyanis Katalin osztálytárs- nőnk egyik bátyja, Dienes László könyvtárügyi politikai megbízott kommendálta be az oroszlánkörmeit mutogató ifjú költőt és műfordítót Babitsnak, aki felismerte kivételes tehetségét, maga mellé vette, majd barátságába fogadta." Az alig 19 éves Szabó Lőrinc, aki 1918 decemberében szerelt le, és ekkor költözött Debrecenből Budapestre, s akit Babits barátságába fogadott, egy csapásra a forrongó egyetemi élet egyik főszereplője lett.

Szabó Lőrinc igen jó gyorsíró volt, a Gabelsberger—Markovits-féle gyorsírási rendszert használta. Nemcsak a magyar, hanem a német, angol, francia és görög szöveget is beszédíró fokon írta. A gyorsírás áttétele mégis több nehézséget rejtett magában. Egyrészt a Szabó Lőrinc által használt gyorsírás oktatása 1920- ban megszűnt, s ma már szinte senki sem ismeri. Dr. Gergely Pál, aki a Tiszatájban közölt négy előadás szövegét áttette, már nem él. Schelken Pálma gyorsírásszakértő Babits Mihály egyetemi előadásainak áttétele kedvéért sajátította el ezt a gyorsírási rendszert. Másrészt értelmezési nehézségek is adódtak. Szabó Lőrinc a sebes írás következtében néha torzított, a gyakori kifejezéseket erősebben rövidítette, máskor pedig három-négy önálló szót is egybeírt, hogy megszakításokkal ne lassítsa írását. Néha a mondatvégi pontokat és gyakrabban a mondatközi vesz- szőket sem tette ki, bekezdéseket ritkán jelölt; így utólag, értelem szerint történt a mondatok és a szöveg tagolása. A gyorsírás jellegéből adódó téves értelmezéseket oly módon