Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 3. szám
kínját az éhezéstől a kiszolgáltatottságon át a tanulás nehézségéig. Mindezek ellenére képes volt veleszületett adottságait érvényesíteni. Az antwerpeni festőcéh egyik műhelyébe került, és feleségül vette mestere, P. Coecke van Aelst leányát. Két fiuk, ifjabb Pieter és Jan így szinte beleszülettek apjuk és nagyapjuk mesterségébe. Pieter Brugel származása képeinek tárgyát és bizonyos fokig stílusát is meghatározta. Nem véletlenül nevezi a művészettörténet „paraszt" Brueghelnek. Fiai képein a család sorsának jobbra fordulása is lemérhető. Az idősebbik fiú apja stílusát folytatta, sőt műveinek másolójaként is hírnevet szerzett. A „Pokol" jelzőt főleg a tűzesetek és a pokol megjelenítésével vívta ki. Jan finom kidolgozású művei miatt a „Bársony” jelzőt kapta. Jannak mind az első, mind a második házasságából származó fiai folytatták a festőmesterséget. Ifjabb Jan Brueghel és Ambrosius Brueghel képei is jól ismertek a festészet kedvelői előtt. Sőt, az ifjabb Jan gyermekei között is két neves A kreatív emberek csaknem mindenütt képesek a tevékenységüknek értelmet adó szellemi műhely kialakítására. A családi műhelyekben azonban a biológiai, családi és társadalmi hatások egymást erősítik. Elsőként a biológiai öröklődést szokás említeni. A rokonok közös családi génállománya biztosítja a családi hasonlóságot: az elsőfokú rokonok kromoszómáinak és génállományának 50%-a azonos. A családi gének azonban minden utódban olyan újszerű rendszerbe ötvöződnek, amely a teremtés számára megismételhetetlen. Ehhez társul a térben és időben végtelen világunk folytonos változása. E két változó rendszer kölcsönhatása teremti meg az individualitást és így minden ember különleges értékét. A szülői géneknek természetesen a tehetség létrejöttében is fontos szerepük lehet. A pályaválasztásnak bizonyos kiválogatódást is biztosítani kell. A különböző hivatások sikeres ellátásnak alapfeltétele az átlagot meghaladó specifikus tehetség. Ebből következően a kivételes képességű személyek álkikristályosodó mesterségbeli fogások és nevelési elvek mellett válhatnak kivételes képességgé, sokszor nevezetes társadalmi teljesítménnyé. Az ember hatvanezer génje csak a lehetőség-birodalmat jelenti, a családi hatásoktól és a társadalmi feltételektől függ, hogy ezekből mik, hogyan és miért válnak valóra. A családi hatást még tetézheti a párválasztás során érvényesülő és meghatározónak mondható elv: A hasonló hasonlót választ. S itt elsősorban nem a fizikai hasonlóságra, hanem a közös származásra, iskolázottságra, érdeklődésre, meg hogy példánknál maradjunk: a céh adta ismeretségekre kell gondolni. A Brueghel-család ennek illusztrálására is alkalmas. így a képzőművészek halmozódása a régebbi mesterek családjában a társadalmi lehetőségek és a biológiai adottságok együttes megnyilvánulásának a következménye lehet. Ennek köszönhetően a festészet-szobrászat „művészetté” válásáig a festő, szobrász, ötvös, Id. Jan Brueghel: Az elemek allegóriája Ambrosius Brueghel: Váza virággal Id. P. Brueghel: A kövér konyha mestert, Jan-Pietert és Abrahamot tartja nyilván a művészettörténet. Az utódok képeinek tartalma és stílusa azonban már olyan messze esik a Paraszt Brueghelétől, mint tehetségük. Ez utóbbi, a genetika ismert törvényszerűségének megfelelően, fokozatosan tér vissza az átlaghoz. De az említett Brueghel-utódokkal sincs még vége a Brueghel-család tehát a legszemléletesebb példája le- leánya, Paschasia és Anna ugyanis festőhöz ment férjhez. Az előbbi fiát: Jan van Kesselt a nagy mesterek között tartja nyilván az utókor. A Brueghel-család tehát a legszemléletesebb példája lehet a festők családi halmozódásának. S ez sokak szemében már igazán döntő bizonyítéka lehetne a képzőművészi tehetség öröklődésének. De korszerű természettudományos nézőpontból ezt nem tekinthetjük meghatározó érvnek. Régen a festészet olyan mesterség volt, amit általában céhbe tömörülve végeztek a festők. így a fiák számára szinte törvényszerű volt az apai mesterség folytatása. Mindez sokirányú következménnyel járt. tolóban gyermekeikbe is az átlagost meghaladó adottságokat örökíthetik át. Ez biztosítja a családi műhelyhez a megfelelő nyersanyagot. Csaknem hasonló fontosságú a családi példa. Hiszen a szülők mindennapos tevékenységén keresztül szinte öntudatlanul vésődnek be bizonyos cselekvés- minták és szokások az utódok személyiségébe. De legfontosabbnak ma a nevelést tekintjük. Az ember kultúrateremtő és közösséget alkotó képességével tudott az élővilág urává válni. A nyelv, a beszéd és az írás teremtette meg az absztrakt gondolkodás lehetőségét. Ennek köszönhetően az ember, először a biologikumban, képessé vált a biológiai öröklődés hatékonyságának megsokszorozására és a legtágabb értelemben vett össztársadalmi tapasztalatok átadására az utódoknak. A családi műhelyekben a kultúraátadás - objektív és szubjektív okokból — hatékonyabb a többi műhelynél, mivel az átlagot meghaladó biológiai adottságok a családi műhely kohójában építész családok uralták ezeket a mesterségedet, így például a Művészeti Lexikonban csak az Adam név alatt egy angliai építészcsalád három, egy bajor festőcsalád nyolc és egy francia szobrászcsalád három nevezetes tagja található meg. Ezzel szemben az impresszionista festők között, akik már „igazi” művészek és nem mesteremberek voltak, alig találunk családi halmozódást. Korábban hazánkban is számos neves képzőművészcsalád dolgozott, gondoljunk csak a Fe- renczyekre, a Markokra, Vastaghokra és másokra. Olyan képzőművészcsaládok, mint Lelkesék, ahol az apa, anya és mind az öt gyermek képzőművész, fehér hollónak számítanak. E kivételesség egyben a veleszületett adottságok és a társadalmi lehetőségek kapcsolatának módosulását is jelzi a képzőművész-tehetség megnyilvánulásában. CZEIZEL ENDRE
