Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)
1983 / 3. szám
33 imi Luther Márton Zsigmond császár előtt 10 Az ötszáz éve született Luther Mártonban sokan elsősorban a vallás- reformátort látják. Vallási reformja azonban, mely később még a katolicizmust is áthatotta, pusztán jele volt annak, hogy a wittenbergi teológus, az egykori ágostonrendi barát számos területen felismerte a történelmi szükségszerűséget. Ezért volt Luthernek nemcsak vallástörténeti, hanem kulturális, politikai és a legmélyebb értelemben véve társadalmi hatása is. Sokszor megírt lelki vívódásai elvezették oda, hogy megfogalmazza hitvallását, mely jelentős mértékben eltért a hagyományos keresztény vallástól, a pápista gondolkodástól. Luther új eszméi hatalmas, átfogó és sok tekintetben felszabadító kulturális változásokat indítottak el, melyek rányomták bélyegüket a Luther utáni Európa egész arculatára. Luther elméletének keletkezése elválaszthatatlan attól a német humanizmustól, amely a XVI. század elején élte virágkorát. Igaz, Németország legfejlettebb része már akkor is a Rajna-vidék volt, s igaz az is, hogy Németország és a világ legnagyobb és legforradalmibb technikai felfedezése, a könyvnyomtatás feltalálása néhány évtizeddel Luther születése előtt történt. De még Luther idejében is kevesen voltak, akik olyan mélyen megértették volna e technikai újdonság jelentőségét, mint ahogyan a protestantizmus megteremtője tette. Abból a körből nőtt ki Luther, mely Melanchton, Pirckheimer s a festők, Lucas Cranach, Albrecht Dürer szellemi befolyása alatt állt. Ezek az emberek nagyon sokat vettek át az olasz humanizmus gondolatvilágából, elsősorban a firenzei akadémia újító, panteisztikusan misztikus elképzeléseiből. Erről az iskoláról később Shakespeare Hamletjében úgy emlékezik meg, hogy Hamlet és barátai Wittenbergben sajátították el a humanizmust, a műveltség iránti fogékonyságot. Mindez mélyen összefügg a könyvnyomtatás elterjedésével is. A biblia minden emberhez eljuthatott, csakhogy a néptömegek számára még érthetetlen nyelven, latinul állott csak rendelkezésre, és Luther volt az első, aki a bibliát nemzeti nyelven adta ki. Talán legnagyobb tette a bibliafordítás volt. Nemcsak azért, mert sikerült megteremtenie a modern német nyelvet, s nem is csak azért, mert rövidesen protestáns követőkre lelt csaknem minden országban, akik nemzeti nyelven tették hozzáférhetővé a bibliai szöveget. Nálunk például Károlyi Gáspár Vizsolyi bibliája nem születhetett volna meg Luther kezdeményezése nélkül. Csakhogy a bibliafordítás mögött nem csupán a nyelvvel való bánni tudás és nem is csak az a tendencia állott, hogy a protestantizmus megteremtője a vallásosságot elmélyítse általa. A lényeg számára az volt, hogy az eddig szentként kezelt szövegeket a mindennapi élet részévé tegye, hogy lebontsa a titkolt és rejtélyes szentség és a valóságos emberi tevékenység közötti határokat. A bibliafordítás ezért vált társadalmi jelentőségűvé. Lutherig a papság feladata, az egyházi hierarchia előjoga volt a biblia történeteit és téziseit magyarázni. Luthertől kezdve mindenkinek megvolt a lehetősége arra, hogy személyesen győződjön meg a bibliai szöveg összefüggéseiről. Ugyanígy megnyílt az a lehetőség is, hogy bárki viszonylagos sza-
