Múzsák - Múzeumi Magazin 1983 (Budapest, 1983)

1983 / 3. szám

MŰVÉSZET

Pásztorbot, Zalakaros, XX. sz.

Iák. A reliefszerűen megmintázott felületen ember- és állatalakok, jelvények, szentek és történelmi hősök arcképei egyaránt helyet kaptak, olykor egymástól függetlenül, pusztán a díszítmény kedvéért egymás mellé helyezve. A díszítmények között, különösen a Tiszántúlon gyakorta fordul elő a kígyó. Egyes kutatók hiedelemhátteret sejtenek az ilyen ábrázolások mögött, mások a keleti egyház püspökbotjainak hagyományos kígyófejvégződéseiben keresik az előképeket. Már-már önálló kisplasztikaként is felfogható egy-egy botfej, amikor a faragó nem a bot körpalástjához igyekszik alkalmazkodni, hanem a tömeg térbeli alakítására vállalkozik. Leginkább a pásztor által jól ismert állatok, a juhok, kutyák megformálása sikerül. A botfejek olykor arcmások, önportrék is lehetnek.

Valamennyi technika párosulhatott színezéssel, festéssel is. Az írásbeliség elterjedését követően pedig a tulajdonjegyeken kívül egyre többIsmeretlen magyar faragó munkája, XX. sz.

szőr faragtak a pásztorok betűket, monogramokat, sőt hosszabb-rövi- debb feliratokat is botjaikra. A pásztorok faragóművészete Magyarország nagy tájegységei szerint mind a tematikát, mind a technikát illetően olyan mértékű eltéréseket mutat, hogy a közös vonások ellenére stíluskörzetekről is beszélhetnénk. Pásztorbotjaink jó példái annak, hogy a hagyomány szabta helyi keretek között „botcsinálta" művészeink, a pásztorok milyen művészi megoldásokat fejlesztettek ki és gyakoroltak az elmúlt évszázadokban.

VEREBÉLYI KINCSŐ