Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)

1982 / 3. szám

Alföldi városaink közül Ceglédet, Kecskemétet és Nagykőröst közös néven Háromvárosként is emlegeti történeti és néprajzi irodalmunk. E városok a mezővárosi fejlődés sajátos, egymáshoz igen hasonló útját járták be. Első virágkoruk különös módon a török hódoltság idejére esett. A három város elkerülte alföldi településeink legtöbbjének sorsát, a pusztulást, elnéptelenedést. Kibírta a berendezkedő török hatalomtól rárótt hatalmas terheket, s néhány évtized múlva már a megerő- Vállrózsa, egy kecskeméti suba részlete, 1880 k.

södésre is futotta erejéből. Elősegítette ezt az is, hogy mindhárom város szultáni hász-birtok lett, azaz a kincstárnak fizette adóit (legtöbbször egy összegben), s így nem volt kitéve a mielőbbi haszonszerzésre törekvő török hűbérurak kénye- kedvének. S hogy hász-birtokok lettek, abban gazdasági erejük s mezővárosi szervezettségük játszott szerepet. (A Háromváros már 1368-ban op- pidumként, azaz mezővárosként tűnik fel egy oklevélben.) Viszonylagos védettséget élvező városaink nemcsak a maguk erejéből gyarapodtak, hanem az elnéptelenedő környékbeli falvak népével és azok bérbe vett területeivel is. Ezek a bérelt puszták biztosították a hatalmas arányú állattartáshoz a legelőket, s az állatkereskedelem révén a gazdasági fejlődés legfőbb hajtóerejét.

A pusztabérletek, de minden egyéb, a város egész közösségét érintő ügy felett a módosabb cívisgazdákból választott magisztrátus (tanács) rendelkezett. A Magisztrátus feladata volt a köz-