Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 2. szám
mély színek tobzódó öröme, az élet kultusza árad. Ez a häng megváltozik a harmincas évekre. Mintha magány költözne a csendéletekbe, aztán elölopakodik a félelem, s időnként a szarkasztikus fogalmazás is. Ez utóbbit s talán öniróniát is érezni a Festő és modell cimü képen. A művész a női test helyett geometrikus ábrákat fest a vászonra. Matisse és a szürrealista Picasso hatását vélhetjük felfedezni itt és ezen időszak több müvén. Expresszivitás jellemzi a Vanitas (Hiúság) című vásznat. A „csendélet" egy koponyából, egy keresztből és egy rózsafüzérből áll. De mintha Braque eltévedt volna az irányzatok sűrűjében. A harmincas évek egyre sötétülő égboltja, a művész társadalmi szerepének megváltozása sem hagyta érintetlenül festészetét. A II. világháborút egy Limoges melletti, majd egy Pireneusokban levő hegyi faluban vészeli át. 1944-ben újra visszatér Párizsba, de mintha mór nem találná meg újra magabiztos, tiszta hangját. A harmincas évektől szobrokkal is próbálkozik, de ennél jelentősebb grafikai munkássága. A háború után hivatalos elismerés is övezi: 1948- ban elnyeri a Velencei Biennálé nagydíját, 1956-ban oxfordi díszdoktorrá avatják, s a francia állam megbízza a Louvre etruszk-terme meny- nyezetképének elkészítésével. Csendéletek és enteriőrök mellett utolsó korszakának nagy témája: a madár. A Madár és fészek cimü kép (1957- 58) szomorkás, mély kékjeivel, mintha a búcsúzás gondolatát idézné. Amikor 1963-ban ez a termékeny, de szerény és csöndes élet lezárult, az életmű legjobb darabjai már a művészet halhatatlanjainak sorába emelték. Szívós, pedáns munka, forradalmi lendületű újítások, polgári szellem és bohém szemlélet, klasszicizmus és avantgarde szerves egységét átható harmónia a Braque-i életmű summázata. HADIK ANDRÁS ,,Le Quotidien”, hegedű és pipa, 1912
