Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 1. szám
leg a műteremben befejezett képek festésének módszere is. fgy történt, hogy 1896-ban a máramarosi származású Hollósy nagybányai illetőségű barátja, Réti István biztatására elkezdte a munkát a hegyek között. Egészen 1902-ig ő volt a „nagybá- gyai iskola" elismert vezéregyénisége. Ezt az irányítást azonban a fiatalabbak egyre kevésbé tűrték, ők már a maguk impresszionizmusával próbálkoztak, sokféle hivatalos gáncs közepette. Hollósy viszont lényegében hű maradt Münchenhez és a műteremhez, a nyári fényáradat számára csak a munka kiegészítő eleme volt, nem elsőrendű cél. Hiszen ebben az időszakban készült legfontosabb munkái nem is plein air jellegűek: több más nagybányaival együtt grafikákat, illusztrációkat készített a magyar szecesszió egyik „alapműve”, Kiss József verseinek díszes kiadása számára, s hozzákezdett egy történelmi kompozícióhoz, amelyet sohasem fejezett be, csupán egyik vázlatát készítette a másik után: a Rákóczi-induló című sorozat ez, a kelet-európai impresz- szionizmus sajátos példája. A legkövetkezetesebben impresszionista, Claude Monet sorozatokat festett Zrínyi kirohanása Az ország bajai a világ új jelenségeire, az iparvárosok ködére, a lóversenypályák színeire, a balettlánykák lebbenésére vagy a vonatfüstös indóházak páratüneményeire - hogy csak néhány jellegzetes impresszionista témát említsünk a múlt század utolsó negyedéből. Hollósy a megtanulhatót annyira tudta, hogy csakhamar taníthatta is. Népies életképeivel, például a ma is kedvelt Tengerihántással (1885) jelentős tekintélyt szerezve, szabadiskolát nyitott, ahol magyar és nem magyar hallgatók egyaránt figyelhették a sötét hajú és bőrű - örmény származású -, pompás hegedűjátéka miatt is nyilván jellegzetesen magyar embernek érzett Hollósy tanításait, okulhattak szigorú korrektúrájából. Mert amilyen derűs ivócimbora volt a vendéglőben, olyan szigorú az órákon. Hollósy iskolájában és asztaltársaságában orosz éppúgy akadt, mint amerikai, lengyel, német és persze magyar. Volt kapcsolatuk a francia művészettel is, sokan jártak közülük Párizsban. Terjedt a „plein air", a szabad levegőn való, de mindenesetre a szabadban kezdett s esetA
