Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 1. szám
Ur város ásatásakor került elő egy játék, amit úgy is neveznek, hogy Ur városi királyi játék, ez is több ezer éves. Igen gazdag a leletanyag Egyiptomból: a görög-római civilizáció magas szintű játékkultúrát kapott örökségbe. A játékcselekvések többnyire felnőtt cselekvéseket s az azokban érvényesülő szokásokat utánozzák. Remek példa erre id. Pieter Brueghel Gyermekjátékok cimű festménye, melyen nyolcvannál több játék fedezhető fel. O észak-német hiedelmekből azonban kiviláglik, hogy nemcsak annyit jelent, hogy „változni valamivé”, hanem „csodálatosan átalakulni” is. A lappoknál például, aki kidőlt fatörzsön átbukfencezik, medvévé változik, s egészen addig lehet medve, amíg a kidőlt fatörzsön vissza nem bukfencezik. Ehhez kapcsolódhat a magyar mese is: aki kecskebukfencet vetett, madár, tündér vagy manó lett belőle. S a Brueghel-képen valóban ott is áll a madár egy fatönkön. Táblajáték álló táblával, 1283 A játékok java részét ma is ismerik a gyerekek, s ugyanakkor e játékok hátterében az egykori németalföldi kultúra szokásrendszere áll, ezek eredete pedig visszavezethető az ókorba, sőt a pogánykori szokásokig, babonákig, hiedelmekig. Az 1560 táján készült kép ma, tehát 400 évvel később is élő játékokat ábrázol, melyek egyúttal több ezer éves múltra tekinthetnek vissza. A civilizáció szokásrendjei közül föltehetően a gyerekjáték őrizte meg legtovább az emberi szokásrendszerek emlékeit, az őskortól egészen máig. Sokkal elevenebben, mint a valamelyest mégis változó felnőtt népi „jeles napok” szokásai. Például a festményen egy kisfiú bukfencet vet. Az ember azt hinné, hogy ez nem jelent többet önmagánál. A vizsgálódás során kiderült, hogy a bukfenc a reneszánszban a változás szimbóluma volt. Az A lovascsatára is jól emlékezhetünk gyermekkorunkból: az egyik fiú felült a másik hátára, a másik pár ugyanezt csinálta, és a lovasok ösz- szekulcsolt kézzel egymásnak szaladtak, megpróbálták ledönteni egymást a „ló” hátáról. Nem egyéb ez, mint a középkori bajviadal reprodukciója a játékban. Brueghel képén szerepel ez a lovascsata is. A legnépszerűbb felnőtt játék, a kártya úgy született, hogy az ősi sakk és az ősi kockajáték motívumai kerültek rá először csontlapokra, majd papírlapokra. A csikó, a királynő és a király máig is a kártya és a sakk közös figurái, a számok pedig a kockáról kerültek át. Az ostábla küzdő- játék-változat, az ősi kinai go-játék középkori változata, egy sakktábla- szérűén kockázott táblán játszották. Fehér és fekete kövekkel harcoltak egymás ellen, s bizonyos mezőket kellett elfoglalniuk.
