Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 1. szám
A társasjátékok világa olyan sajátos világ, amelyben az emberi élet általános szabályai érvényesülnek. A játék idealizálva teremti meg a tökéletes szabadság elérni kivánt világát, fgy például minden szabadtéri játéknak megvan a maga játéktere, a szabályai, törvényei és büntetésrendszere (zálogadás stb.), tehát reprodukálja az emberi cselekvéseket, mégpedig olyan szabályrendszerben, mely tökéletesebb annál, mint ami a világban megvalósul. A gyermek idealizálton reprodukálja a felnőtt világot, utánozza s egyben megpróbálja újrateremteni. A társasjátékok kialakulása a történelem előtti időkbe nyúlik vissza. Gábori Miklós, a kiváló magyar ősrégész, közép-ázsiai és belső-ázsiai kutatóútjáról szóló könyvében, az Ara tau Ararat-ban írja, hogy egy történész kollégája megkérte őt, próbálja földeríteni, mi lehet a magyarázata annak a rengeteg juh- és sertéscsontnak, melyeket őskori gyermeksirokban találtak. A szerző leírja, hogy Belső-Ázsiában olyan csoportokkal és családokkal találkozott, akik ezekkel a juh- és sertés- gerinc- és bokacsontokkal kockázást játszottak. A leletanyag alapján is feltételezhető, hogy a játék körülbelül egyidős az emberiséggel. Az óegyiptomi gyereksirokból is előkerültek babák. Tudjuk, hogy a gyerekekkel együtt temették el kedvenc játékaikat, használati tárgyaikat. Az ógyiptomi ásatásoknál is előkerültek olyan vakolatba, kőbe karcolt játékábrák, melyekről kiderítették, hogy egykori társasjátékok ábrái voltak. Ilyen volt például a szenet-játék. Ez egy óegyiptomi társasjáték újkori elnevezése, melynek csak az ábráját ismerték. Amikor a játéktörténészek az ábra alapján megpróbálták rekonstruálni a játékot, dáma-kockákkal játszható ostromjáték alakult ki belőle. Modern kori változatát is elkészítették. Ez a játék tudomásunk szerint 2500-3000 éves lehet. A legidősebbek a táblás játékok, mint például a Ne nevess korán. Indiai ősét körülbelül 2000 évre visz- szamenőleg lehet megtalálni. A dáma-játék szintén kínai-indiai eredetű, és 2000-3000 évre vezethető visz- sza. A dámánál is ősibb eredetű az újabban nálunk is divatba jött játék, amelyet fehér-fekete kövekkel játszanak és két játékos közül valamelyik elnyerheti a másiknak a köveit egy, a mai sakktáblánál jóval nagyobb, négyzetekre osztott táblán. Ez a Kínában és Japánban ma is élő játék körülbelül 3000 éves. Olyan változatai is kialakultak, mint a nálunk is hozzáférhető go-bang, az ostromjáték leegyszerűsített formája. A régészek feltételezik, hogy a játék-ábrák ősibbek, mint maga a játék. A játék-ábrák valójában sematikus ősi világkép-ábrázolások. A Ne nevess korán indiai eredetű ábrája egy középpontból (a születés helyéről) kiinduló utat ábrázol, amelyen a bábu (az ember) elindul, és körbejár a mező kerületén (az életen), hogy vándorlását ismét középen, a születés és halál helyén fejezze be. Világkép-ábrázolás a malomjáték alaprajza is koncentrikus, egymásba kapcsolódó négyzeteivel. A már említett egyiptomi szenet-ábra, a maga harminc mezőjével pedig úgynevezett „naptár-tábla”, amelyben a jövendőt kivető kocka segítségével évjóslásokat végeztek a papok. A társasjátékok egyik forrása a Kelet, a suméroktól napjainkig.
