Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 4. szám
pék ábrázolásain is szerepel az ágy. A hagyomány szerint Salamon király ágya csodálatosan szép volt: libanoni cédrusból készült, arannyal és ezüsttel díszítették. Az egyiptomi királysírok feltárása során Tutenkámen fáraó kamrájában ösz- szehajtható ágyat is találtak, melyet azért kapott a papoktól a „nagy útra”, hogy utazása kényelmes legyen. A négy-ötezer éves egyiptomi ágyak talán a legrégibb ismert fekhelyek, amelyek a mai fogalmak szerint már ágynak tekinthetők. Ezek inkább csak méreteikben különböztek a székektől. Az ágy formája az állatok testére emlékeztetett: állati lábakon állt, a keretet szíjak kötötték össze, rá pedig matracokat helyeztek. Az alvó feje alá nyaktámaszt tettek, részben azért, hogy a nők szépen díszített, gondosan épített frizurája ne essen szét. Asszíriában a chaldeusok, médek, asszírok, zsidók, perzsák, föníciaiak hasonló ágyat használtak, de ezeket faragásokkal, berakásokkal díszítették. Mint Homérosz írja, Odüsszeusz maga faragott ágyat olajfából. Később, az ázsiai népek szokásai szerint a görögök festéssel is díszítették ágyaikat. Elterjedt a vánkos és a párna is, amit drága szövetekkel vontak be. A görög lakomákon használt kerevet fából vagy fémből készült, és bőrhevedereket feszítettek ki rajta. A nők és a fiúk nem használhatták az ágyakat a lakomák során. A férfiak bal könyökükre támaszkodva oldalvást feküdtek, ketten egy-egy ágyon. A régi rómaiak sem ülték körül az asztalt, hanem nyugágyon, kereve- ten feküdtek. Később a római ágy egyik oldalát támlával látták el. Az ágy náluk is fából vagy fémből készült, de a berakások, díszítések elefánt- csontból, aranyból vagy gyöngyházból. A párnát szalmával tömték ki, ugyanígy az ágyat fedő matracokat is. Később lűdtollat használtak, s ez azután a többi európai országban is elterjedt. Jellemző a rómaiak pompaszeretetére, hogy olyan ágy is előkerült, melynek külső burkolatát teknősbéka páncéljából faragták. A keleti népek ősidőktől fogva szívesebben aludtak a földre helyezett gyékényen vagy rizsszalmával töltött matracon. E szokáshoz a vallási előírások miatt is ragaszkodtak. Gyékények, párnarétegek kerültek a földre helyezett takarókra, szalmából készült matracokra. A kínai ágy leginkább az egyiptomihoz hasonlított. A XIV-XV. századi Ming- dinasztia idejében az ágy kemény volt, a fej alá kő- vagy fapárna került. A fejpárnát néha porcelánból készítették. Az ágyat fátyollal vagy hálóval takarták el. A japán ágy manapság is földre helyezett gyékényből áll, amit fejtámasszal és könnyű paplannal használnak. Reggel összetekerik a gyékényt, s tartozékaival együtt a szekrényben tartják. A germánok állati bőröket varrtak össze és illatos, száraz növényekkel töltötték meg. A római ágyat még a középkorban is mintának tekintették. Fából, vasból készültek ekkor az európai ágyak, s a fejrészt magasították, így az alvó ember sokszor szinte ülőhelyzetben pihent. A „családi ágyat" Európában a XIV. századtól kezdték használni. Ekkor vált divatossá a díszes ágyruha, függöny meg a tollal kitömött párna is. A fekvőhelyeket bársonnyal, selyemmel, aranyszálas szövettel, néha szőrmével fedték le. A XV. századtól kezdve az ágy magasabb lett, a támla díszítése is művészi szintre emelkedett. Az oldalsó részeket faragott, klasszikus mintákkal díszítették. Faragott oszlopok tartották a baldachint, az ágy feletti díszmennyezetet. A XVI —XVII. században Itáliában az ágy fejvédő része már olyan magas lett, hogy valóságos baldachint képezett. Megszűnt a lábazat, de megmaradtak a faragott oszlopok és az ágyat körülvevő díszes korlátok. A baldachint elölről drága szövet borította, az oszlopok között ágyfüggöny volt, amit napközben összekötöttek. (Egy ilyen ágyat őriznek a szlovákiai Vöröskő várában, mely a Fugger bankárok birtoka volt. Anton Fugger a XVI. században élt itt, és baldachinos, függönyös ágyában fogadta a környék pórleányait, s az összehúzott függönyök előtt két alabárdos őrizte a várúr nyugalmát. . .) Franciaországban XIV., XV. és XVI. Lajos uralkodása idején a barokk, majd a rokokó jellemezte a'bútorok stílusát egészen a Nagy Francia Forradalomig. XVI. Lajos idején az ágyoszlopok csavartak lettek, kígyó formájú kiképzéssel, a díszítések pedig csigavonalat követtek. A fejtámlákon fodros, kunkorodó díszek, az ágyfüggönyök túldíszítettek voltak, maga az ágy pedig igen szélessé vált. Franciaországot világszerte „az ágyak királyságának” nevezték el, az „ágyak évszázada" pedig a XVI I—XVI 11. század volt. Sokszor szerepelt ebben az időben Franciaországban a „nagy családi ágy” elnevezés is. A rokokó idején a hálószoba a lakásban központi helyet vívott ki magának: nemcsak a pihenés és a szerelem, hanem az udvari ceremóniák színhelye is volt. A díszes ágyban fekve fogadta látogatóit a francia király, és a baldachinos ágy körül folytak az udvari szertartás jelenetei. XIV. Lajos korában a bútorkészítők versengtek a király rendeléseiért, nagyszerű faragásokkal, arannyal díszítették a szebbnél szebb darabokat. A korabeli ágyakat szatén vagy bársony borítja, selyem- vagy aranyszegélyes csigavonal teszi könnyeddé az ágytakarót. A meny- nyezetről rendszerint baldachin függött, bronz kandeláberek, aranyozott dísztárgyak vették körül az ágyat. Két híres asszony is szerepet játszott a francia királyi udvar bútorainak megtervezésében. Madame Pompadour, XV. Lajos kedvese, a királyné udvarhölgye nagy politikai befolyással rendelkezett, s kapcsolatban állt a kor híres művészeivel. Az ő tiszteletére nevezték el a korabeli könnyed, erősen színezett, művészi értékű bútorokat a XVIII, század vége felé „á la Pompadour" asztalnak, ágynak. Madame Récamier, az ismert bankár feleségének szalonjában pedig a francia főváros sok írója, művésze találkozott. Róla nevezték el a ma is kedvelt fekvőhelyet rekamiénak, amely azonban ma már az eredeti empire stílusú, finom vonalú, elegáns, rövid pamlaghoz nem is hasonlít. A XVII. század végén terjedt el a nappali pihenést is szolgáló ágy, mely alacsony fejrészű, csak egy fejvánkosa van, lábai kereszt alakban kapcsoltak, a mai díványhoz hasonlít. Az úgynevezett „pompás ágy" nagyméretű, díszes, oszlopai magasak. Baldachin és függönyök is tartoztak hozzá, felületét Hotepheresz egyiptomi királyné baidachinja, ágya és karosszéke 29 Mennyezetes ágy (Sárospatak, 1672) Haitiről származó fekvőszék
