Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 4. szám
drága szövetekkel borították. Ezek a nagy ágyak gyakran kiemelkedtek a szoba bútorai közül, és a szalon más részétől díszes korlátok választották el. A XVII—XVIII, században, egészen a forradalomig a királyok és magas rangú főurak, főpapok is a hálószobát választották a megbeszélések, szertartások színhelyéül. A XVIII, században jelent meg Európában a baldachinos „török ágy", melynek két támlája és két függönyszárnya volt. Ez idő tájt a francia katonák „bárkás ágya" összehajtható volt, fából vagy vasból készült. A spanyolországi bútorokon arab hatások érződnek, valóságos remekművek készültek a középkorban. A cédrus és ébenfa alapanyag, valamint az arany, ezüst berakások tették különösen széppé őket. Angliában a tölgyfaágyat kedvelték. Ezek érdekessége, hogy az ágy fejtámláját a családfő halálakor sírkő módjára beépítették a sírba. Hazánkban a IX—XIII. századi ábrázolások szerint az előkelőknek jutott ágy, míg a szegények felsőruhájukba burkolózva, a földre tett derékaljon vagy a puszta földön aludtak. Az ágyra vonatkozó első emlékünk egy 1276-os jegyzőkönyv, mely szerint a váci egyházközséghez tartozó, azóta elpusztult Nenigh községben a házigazda még késő ősszel, november végén is a szabadban hált az állatok mellett, míg felesége és gyermekei benn aludtak a házban, a legkisebb gyermek a „talpas bölcsőben", mely még a honfoglalás előtti időszakban meghonosodott, s a XIII. század második felében már a falusi családok is használták. Edward Browne angol orvos 1669- 70-ben átutazott Magyarországon, és feljegyzésében olvashatjuk, hogy „a törökök sok adót vetnek ki, ezért nagyon szerényen él a lakosság, nehogy gazdagoknak lássák őket. Alig mernek a házban bútort tartani, ritka az, ha a házigazdának és a feleségének egyetlen ágya is van.” Ismert volt azonban az ősi „dikó” (szalmanyoszo- lya), mely még napjainkban is fellelhető egyes vidékeken (így Vámospércsen vagy Debrecen környékén). A múlt század második feléig kedvelték a parasztházakban az úgynevezett „tornyos nyoszolyákat", mennyezetes ágyakat, melyek Pozsony környékén is divatosak voltak. A Mátra vidéki palócok ágyához „szúnyogháló” tartozott: az ágyat ritka szövésű anyagokból készült meny- nyezettel fedték le. Kedvelték a fehér-fekete díszítésű, aranyozott faágyakat is, továbbá az egyszerű, feketén pácolt diófa ágyakat. Ismerték az oszlopos ágyat is. Az ágy négy sarkán elhelyezett csavart vagy faragott oszlopokat felül ráma fogta össze. Mátyás királyról jegyezték fel, hogy felesége mennyezetes és aranyozott nyoszolyákat csináltatott, és kárpitokkal vette körül őket. Thurzó Borbála hozományában is szerepelt egy ilyen kárpitos ágy 1612-ben. RUDNAY JÁNOS KIBKUNHALOM OMYVKERESXEDÉSjít DIVATRAJZOI 1950 táján a hivatalos irodalompolitika Nagy Lajost a „kávéházi írók" sorába helyezte, ami akkor igencsak elmarasztaló ítéletet jelentett. E minősítésre a választ ő a Szolnoki Újság 1932. március 27-i számában már jó előre megadta: „Ami az emberiség nagy problémáira való válaszadást illeti, erre az író kávéházi elmélkedéssel vagy az íróasztala mellett éppen úgy választ tud adni, mintha folyton az emberek között élne”. Ez az állásfoglalás nem jelentette azt, hogy Nagy Lajos lebecsülte volna a valósággal való hétköznapi szembenézést, hisz Szolnokon éppen azért járt, hogy a városról írandó szociográfiai művéhez gyűjtsön anyagot. Irodalomtörténeti tény, hogy a „kávéházi író" Kiskunhalom című kötetével megelőzte a népi írókat a faluszociográfia írásában. Az életutat meghatározó gyermekkori élmény az Apostag községhez tartozó Tabánitelek-pusztához fűződik, ahol hatéves koráig a cselédlakásban nagyszülei nevelték. Saját szolgasorsát 21 éves korában a horvátországi Tezerovác-Szuhopoljén élte át, amikor a dúsgazdag Janko- vich-Bésán családnál magántanító volt. Itt együtt látja a cselédek kiszolgáltatottságát és a hatalom, a pénz s a nyers erő fitogtatását, fölényét az intellektussal szemben, melynek csak gúny és megvetés jut. Az elnyomottakkal való sorsközösség vállalása: az osztálytudat saját élményei és tapasztalatai alapján alakul ki benne. Ezt nem ingatja meg átmeneti közel kerülése a hatalomhoz, amikor 1906-ban rövid ideig az úgynevezett „darabont kormánytól" főszolgabírói kinevezést kap Abaúj- szántón. Nagy Lajos életét a főváros szellemi proletárjaként élte le: volt irodai díjnok, ügyvédbojtár, munkásbiztosításnál napidíjas, ügynök egy biztosító intézetnél. Egzisztenciát biztosító álláshoz jutnia azonban nem siKönyvesboltja bejáratánál a negyvenes években r * 30
