Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 4. szám
újabb tárgyalásokat Ferdinánd megbízottjaival, amelyek célja a béke megkötése volt a két uralkodó között. 1538 elején Váradon alá is írták az egyezséget, amelynek értelmében „János halála után az ország minden részeivel Ferdinándra száll”; vagyis helyreáll az ország egysége. János házasságával és az ebből származó - Szapolyai János halála utáni - fiúutód születésével azonban az egyezmény semmissé vált, s rövidesen kiújultak a harcok a két király hívei között. Szapolyai 1540 júliusában bekövetkezett halálával a korábbinál is nagyobb szerephez jutott az energikus Fráter György. A keleti országrész nagyurai és nemesei az ország Ferdinánd uralma alatti egyesítésére törekedtek. Fráter György azonban makacs kitartással védte a Szapolyai-országrész maradékait. Amikor Ferdinánd sereget küldött Buda elfoglalására, Török Bálinttal együtt vezette a vár védelmét. Közben megérkezett a kért török segélyhad is, amely 1541. augusztus 29-én elfoglalta Budát. Az egykorú följegyzések szerint Fráter Györgyöt marta az önvád ezért a nem várt fejleményért, amiről így szólt: „Én idáig cselekedeteimben nem hibáztam, hacsak nem Buda török kézre adásában, de annak nem én voltam az egyedüli oka”. Buda török uralom alá kerülésével az ország három részre szakadt. Az Izabella királyné (Szapolyai özvegye) helyett tényleges hatalmat gyakorló Fráter György ekkor úgy látta, hogy az újabb török hódításokat csakis az akadályozhatja meg, ha az egész ország a Habsburg uralkodó alatt egyesül, ami biztosíthatja a német birodalom katonai segélyét a védelemhez. Erre kedvező lehetőséget kínált, hogy a speyeri birodalmi gyűlés nagy összegű török adót szavazott meg a hadjárat céljaira 1542 tavaszán. Így a Fráter György által kierőszakolt gyalui egyezmény ugyancsak nagy reményeket ébresztett a magyarokban. A késön indított nyugati támadás azonban teljesen eredménytelenül végződött, viszont az 1543-as és az 1544-es török visszavágás annál nagyobb területeket szakított ki Magyarország testéből. Fráter Györgynek tehát visszakoznia kellett az országegyesítés tervével, és ehelyett azon fáradozott, hogy a török vazallusságban élő keleti országrészben minél erősebb államot hozzon létre. Kénytelen volt szinte az alapoktól kezdeni az új államapparátus megszervezését az erdélyi fejedelemségben. Az a munka, amelyet az államalakulat megszervezésében kifejtett, méltó az utókor elismerésére. Akárcsak az a két nagyhatalom közötti diplomáciai tevékenység, amelyet a kortársak többsége nem értett, s ez okozta azután Fráter György vesztét is. Ma már látjuk, hogy az általa követett, sokszor ugyancsak „kacs- karingós” politika elkerülhetetlen következménye és szükségszerű velejárója volt az akkori európai politikai és katonai erőviszonyok hullámzásának, illetve az információs viszonyok kezdetlegességének. Fráter György szerette volna az egész töröktől még meg nem szállt Magyarországot bekapcsolni a nyugat-európai nagyhatalmak érdekszférájába. Abban bízott, hogy így még inkább szívügyüknek tekintik majd a magyarországi törökellenes harcokat. Ebben a szellemben erőszakolta ki 1551-ben a keleti országrész Habs- burg-uralom alá kerülését. Ám amikor úgy látta, hogy az Erdély védelmére érkező császári csapatok nem elégségesek a rájuk váró feladatra, titkon tárgyalásokba bocsátkozott a török vezetéssel. Azzal a céllal, hogy ha másként nem megy, „praktikával” óvja meg a keleti országrészt a török hódítástól. Ez a politika nem alaptalanul aggasztotta az Erdélybe rendelt császári seregek vezetőit. Még Nádasdy Tamás is azt jelentette Ferdinándnak: „Már valóságos félbolond vagyok, s egyáltalában nem ismerem ki magamat. Mi itt mind a barát kezében vagyunk, kinek hatalmától életünk, halálunk függ. Ha még több törököt hoz a nyakunkra, Erdélyben a hatezer vértanú napját fogják megülni!” Ferdinánd hatezer katonával kívánta Erdélyt megvédelmezni a töröktől. Nádasdy Tamás országbíró rémülettel szemlélte a változékony erdélyi viszonyokat, az idegen zsoldosvezérek ugyanakkor cselekvésre szánták el magukat a vélt veszedelem elhárítására. Az 1551. december 17-ére virradó reggelen végrehajtott politikai gyilkosság azonban nem oldott meg semmit. Ferdinánd csupán ideig-óráig tudta megtartani Erdélyt, mialatt Magyarország fontos végváraira egymás után került föl a félhold. 1556-ban azután kénytelenek voltak föladni Erdélyt is, ismét visszaállították azt a Habsburgoktól független, török-vazallus államalakulatot, amelynek az alapjait Fráter György rakta le. Valóban „árulást” követett-e el György barát, ahogyan Forgách Ferenc több kortárssal egyetértésben állította? Ilyesmi nem történt, hiszen a meggyilkolt államférfi 1552 tavaszára nagy törökellenes hadjáratot tervezett. Elképzeléseit a két ország egyesítésére nem tekinthetjük álmodozásnak. Megvalósításuk beláthatatlan következményeket Ígért. A siker ellen a török és a lemondatott Izabella királyné dolgozott, mégis az a hatalom végzett Fráter Györggyel, amelynek az érdekeit szolgálta. Halálával rendkívül jelentős történelemformáló személyiség esett ki a küzdelemből, s ha ez nem következik be, talán másként alakul a XVI. század közepén zajló törökellenes harcok menete is. NAGY LÁSZLÓ Fráter György meggyilkolása (egykorú metszet) 19
