Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 4. szám
,,A hatalmas fákkal szegélyezett fasor végében előtűnt Torquilstone, Reginaid Front-de-Boeuf mohlepte vén kastélya. Tulajdonképpen egy kisebb vár vagy erőd volt, amely egy donjonból, vagyis egy magas négyszögletes toronyból és körülötte alacsonyabb épületekből állt. Ezek egy belső udvart alkottak, amelyet mély árok vett körül, vizét egy közeli folyócska táplálta.” Az idézet Walter Scott Ivanhoe-jából a kegyetlen normann főár lakhelyének leírása. A középkor életének központi színtere, a vár ma turistalátványosság. Fogalmaink szerint a vár a király vagy egy feudális főár személyi tulajdonául és lakhelyéül szolgáló, alapvetően katonai építmény. Az embert természetes ösztöne mindig arra késztette, hogy csökkentse védtelenségét, kiszolgáltatottságát. Már az őskorban is védekezett az ember: fával, földhányással, fallal vette körül magát. A nyolc-tízezer éves mezopotámiai városok és Trója bizonyítják, hogy a fallal körülvett település nem a középkor találmánya. Babilon falai az ókor hét csodájának egyike voltak. Európában pedig a bronzkori földvárak mutatják, milyen gonddal védte magát az ember. ponti hatalommal szüntelen harcban álltak, s ez elindította a középkori katonai építészet virágzását. így a vár védekezésre és támadásra egyaránt alkalmas erődített lakhely lett. A belső háborúskodások mellett magyar, arab és viking támadásokkal is szembe kellett nézniük a fiatal feudális államoknak. A középkori vár születése a normannok nevéhez fűződik. A normannok Észak-Franciaországba érkezésük előtt hivatásos rablók voltak. VIII—IX. századi portyázásaik során telepedtek le Normandiá- ban, ahol nagyszerű bázisra találtak további kiruccanásaikhoz. Itt kötöttek később egyezséget a francia királlyal. Építészeti tudásuk nem volt eredeti, a közös európai forrásból merítettek, de azt egyéni jelleggel ruházták fel. Észak-Franciaor- szágban már a IX. században épül várnak tekinthető erődítmény. A francia krónikás, Jean de Col- mieu írja le, hogy Calais közelében mi módon készült a vár: „A szomszédos nemeseknél az a szokás, hogy építenek egy dombot, olyan magasra, amilyen magasra csak képesek és olyan mély, széles árkot vonnak köré, amilyet csak lehetséges. A domb tetejét erős, faragott szálfákkal veszik rül, ide építették a kápolnát, a nagytermet, az istállót, a kutat, a kovács- és fegyverműhelyeket, a konyhát. Az épületeket fából készítették vagy sárral tapasztott vesszőfonású fallal. Az ilyen domb normann neve motte, a zárt udvaré bailey. Ezért nevezik ezeket a várakat halom és udvar típu- súaknak. A normann hódítók gyors és egyszerű harci taktikájának megfelelt a faerődítmény, amely biztosította a jól képzett, nyereggel, kengyellel és kiváló vasfegyverzettel ellátott lovasok előrehaladását. A tornyokat néhány hét alatt elkészíthették, és könnyen helyre is állíthatták. A pillanatnyi előrehaladáshoz előnyösek voltak, de a már meghódított területek ellenőrzése, állandó felügyelete nagyobbakat és főként tűzbiztosab- bakat tett szükségessé. Csak 1100-ig száznál több halom és udvar típusú vár épült Angliában. A változatos formájú és méretű normann kővárak közül a két legjelentősebb a londoni Fehér Tower és a windsori kastély Kerek Tornyának alapja. Mindkettő a Temze partján fekszik. A Tower a főváros ellenőrzésére, a windsori a fővárosba vezető utak megfigyelésére épült. A londoni Tower Fehér Tornyát Gundulf of Bec, (7C7 □□ A hadművészetben élen járó görög, majd a római civilizáció városai, erődített települései azonban mindig a közösség, illetve az állam javait vigyázták, nem az egyes embereket. A római idők után Európában olyan korszak következik, amikor a barbárnak nevezett germán és keleti nomád törzsek, népcsoportok jó időre megszüntették az antik város primátusát, és a mindennapi élet színteréül a földműves falvak szolgáltak. A barbárok nem voltak városlakók, s nem építettek kővárakat sem, szívesebben harcoltak nyílt csatamezőn. Kivétel köztük is akad, mint a vízigótok is, akik megalapozták Carcassonne várát. A vár abban az időben tűnik fel, amikor a védekezés rendkívül fontossá vált, nemcsak az emberi élet, hanem a feudális magántulajdon védelme érdekében is. A korabeli fegyverek, a kard, az íj, a harci bórd ellen megfelelő védelmet nyújtott egy fal is, s így a várak fontos szerepet játszottak egészen a puskapor és a modern harceszközök térhódításáig. Nagy Károly központosított hatalma nem kedvezett az erődített települések létrejöttének. A Karoling birodalom azonban nem bizonyult időtállónak, s felbomlása után kibontakozott a feudalizmus. A földesurak egymással és a közkörül. Az így lezárt területen belül van a citadella vagy torony, amely a bekerített terület védelmére szolgál. Az erődítmény bejáratát a híd jelenti, ez a domb külső oldalánál kezdődik és cölöpökre támaszkodik, amint pedig felemelkedik, eléri a domb tetejét." Nem tudjuk pontosan honnan indult európai útjára ez a típusú vár, de megtalálható elszórtan Németország, Olaszország, Dánia és Franciaország területén, s leginkább Angliában terjedt el. A normannok szereztek már várépítési tapasztalatokat Normandiában. Angliában 1066, a normann hódítás előtt nem volt várnak nevezhető építmény. Az angolszászok nem építettek kőerődítményeket, inkább erődített templomokat. Hódító Vilmos római szokás szerint magával vitte a csatornán át a teljes katonai ellátmányt, beleértve a félkész várakat is. Az angol partoknál már csak föl kellett építeni az erődöt. Hatezer normann katona ellen az angolszászoknak nem volt esélye. A korai időkben a legtöbb normann nemes fából és földből építtetett magának erődöt. A favár dombján lévő fatoronyhoz egy vagy több udvar kapcsolódott, ezeket is árok és palánk vette köHódító Vilmos későbbi rochesteri püspöke kezdte építtetni 1078-ban az egykori római erődítmény helyén, és 1101-ben fejezték be. A 27 méter magas, három-négy méter vastag falú, majdnem négyzet alakú torony eredetileg három szintesre épült (felső két szintjét a St. John kápolna foglalta el), csak később bővítették még két emelettel. A lakótorony bejárata a második szinten volt. A torony éleit díszítő fehér köveket I. Vilmos a normandiai Caenből hozatta. A windsori domb természetes magaslatára épült 1070-ben a három udvarú fatorony, de ezt az építményt II. Henrik lebontatta, és felépíttette a ma is látható, normann stílusú Kerek Tornyot. A legnagyobb normann vár a XI. század végén épült, igaz, nem Angliában, hanem Normandiában. Oroszlánszívű Richard itt emeltette a Chateau Gaillard-t, „szemtelen” kihívásként a francia királlyal szemben, aki el akarta foglalni az angol Normandiát. A rouen-i érsek még egyházi átokkal is sújtotta ezért a várépítőket, s ezt a legenda szerint az égiek véresővel erősítették meg. Az 1196-ban megkezdett várat három év alatt mégis 20
