Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 4. szám
A földművelő embernek minden esztendőben visz- szatérő gondja és aggodalma, vajon nem éri-e váratlan csapás a termést, nem következik-e be valamilyen, a mezőt és a kerteket sújtó pusztítás. E bizonytalanság tudata hosszú évszázadok óta foglalkoztatja a földművelőt, aki sokféle módon igyekezett elhárítani a veszélyeket. A növényeket és gyümölcsféléket elsősorban a növekedés korai szakaszában, majd pedig az érés idején kell óvni. Az időjárás viszontagságai mellett számos vidéken jelentékeny pusztítást okoznak a kártevő madarak is. A földműveléshez fűződő hiedelemanyag gazdagsága jelzi, hogy hazánk szinte minden pontján számos változatban éltek a termés védelme érdekében végzett elhárító jellegű cselekmények. A mágikus eljárások alkalmazására főként a téli hónapokban került sor, amikor őseink már jó előre igyekeztek kedvező irányba fordítani, befolyásolni az elkövetkező gazdasági évet. A Veszprém megyei Berhidáról előkerült, az 1700-as évek végéről származó doktorkönyvben olvasható: „hogy a madár mezei veteményedet meg ne egye, tégy az asztalra Karácsony estve az abrosz alá vas szegeket és abul a szegbül gyugj egyet alá az földbé Szegezd szájokat". A kár elhárítására vagy legalább csökkentésére őseink a veszélyt jelentő madarak vélt vagy valóban megismert tulajdonságait igyekeztek felhasználni. Igen régi, de még ma is számos helyen megfigyelhető eljárás az állattetemek (veréb, varjú, seregély, nyúl, kecske, macska stb.) kitűzése a szántóföldön, kertben, gyümölcsösben felállított karókra. Ezek a megoldások abból az elgondolásból erednek, hogy a macska és a madarak más ősi ellenségei kitömött formában is természetüknél fogva riasztó hatást váltanak ki. Ehhez a képzetkörhöz tartozik az emberi koponya kitűzése is. A madarak riasztására szolgáló módszerek közül a köztudatban talán a termőföldre kihelyezett, ember alakú bábu a legismertebb. Kertekben, szántóföldeken, sőt nagyobb gyümölcsfák ágán vagy csúcsán ma is megfigyelhető. Az ember állandó jelenlétét az őt jelképező, hozzá hasonló és ruházatának darabjait viselő figura hivatott helyettesíteni. E bábukat az ország sok helyén még ma is különbözőképpen nevezik. Tokaj-Hegy- alján a kukoricaszár keresztvázra helyezett figura a mórika nevet viseli. Ugyanezt, valamint a helyi népszokásban előforduló tréfás ijesztő alakot Aggteleken moriónak hívják. Szilvásváradon a halottmosó rongyból készítették a pacurkát, hogy a madár ne egye a mákot. A Veszprém megyei Szentgálon a kenderföldbe kihelyezett bábuk vázu néven voltak ismertek. Szeged környékén még ma is láznak hívják az ilyen ijesztőt. Mohács vegyes nemzetiségű szőlőművelői közül a németajkúak puczelmannak, míg a szomszédos sokác gazdák - az egyéb alkalmakkor használt ijesztőhöz és maszkhoz hasonlóan — sztrasilonak nevezték bábuikat. A madárijesztők gyakran több éven át szolgálnak egy-egy helyen. Gyümölcsszedés és Műanyag bábu harisnyával, Balatonkenese Szőlőt védő madárijesztő, Badacsonytomaj Megtépázott madárijesztő Aszófőn Festett szélkereplő Mohácson
