Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 3. szám
kája a Bölcs Pannónia volt. Ettől kezdve művei nagyobbrészt hazafias célzatúak. Magyar szobrásziskola létesítését tervezi, összebarátkozik írókkal, költőkkel, tudósokkal, politikusokkal, és igyekszik elgondolásainak, terveinek megfelelő támogatást szerezni. A reformkor kiváló egyéniségei közül pártfogóra talált Fáy András és Nyáry Pál személyében, a költők közül Vörösmarty Mihály volt lelkes híve. Fáy ösztönzésére Ferenczy Budán földszintes házat vett. Emeletet építettek rá, és itt rendezte be műtermét. Munkájához szükség volt még olcsó, jó minőségű, könnyen megmunkálható hazai fehér márványra. Ezért négy éven át járja az országot. Minden nyáron utazik, és rengeteg vesződség, csalódás után végre Bánátban, Dognácskán kisebb darabokban használható, majd az erdélyi Ruszkicán nagyobb darabokban bányászható márványt talált. Volt már lakása, műterme és hazai márványa, tehát mindaz, ami munkájához szükséges. Számos nagy szoborterv foglalkoztatta. Elkészítette Mátyás király szobrának agyagmintáját. Külföldre utazott a bronzöntés tanulmányozására, és visszatérve ércöntödét állított fel, az elsőt Mátyás uralkodása óta. Nyáry Pál, Pest vármegye főjegyzője felhívást intézett a hazai szobrászat támogatására. Megalakult a Mátyás-emlékszobor-bizottság. Időközben a gyűjtés ellanyhult, vita keletkezett a szobor körül, és annyira elmérgesedett az ügy, hogy Kazinczy Ferenc, 1828 végül az országgyűlés elejtette a tervet. Ferenczy fájdalmas vereségét alig enyhítette az Atheneum cikksorozata, mely Ferenczy védelmére kel: „...azon egyetlen ember sújta- tik oly keservesen, aki milliók között első vállalkozott a nehéz pályára... s első, ki a honi márványnak képet ad ...” Ferenczy hét éven át harcolt az oly sokat támadott Mátyás-emlékműért. Megvalósítása érdekében rengeteget áldozott, de hiába volt minden igyekezete. Mindössze tízezer forint gyűlt össze, azonban százezer forintra lett volna szükség. Végleg belátta, hogy kitűzött célját elérni nem tudja, ezért leszámolt művészi pályájával. Elhatározta, hogy mindent elad, s a rengeteg gipszmintát összetöri. Teleki Blanka grófnő rábeszélte, hogy mielőtt elpusztítaná a gipszmintákat, készíttessen róluk da- gerrotípiákat, azután Párizsban sokszorosít- tassa, és életrajzával meg a Mátyás-emlékmű történetével együtt adja ki. A szobrokat Ferenczy lehordatta budai házának udvarára, elrendezte, mintha kiállításon lennének. Maga Ferenczy az előtérben állt fedetlen fővel, bal kezével egy gipszmintára támaszkodva. A felvétel elkészült, s utána kalapáccsal esett neki a műveknek. Ez volt a szobrok és egyben művészi ambícióinak temetője. Az emlékezetes szoborrombolás után még hónapokig Budán tartózkodott. Elutazása előtt faragott még egy szobrot, a Haldokló Eurydi- két, sorsának jelképét. Amikor már mindent elintézett, 1847 húsvét hetében hazaindult szülővárosába. Élete további kilenc éve alatt nem sokat alkotott. Néhány megrendelése volt ugyan, ilyenkor kezébe vette még a vésőt és a kalapácsot, de nagy lelkesedés és lendület már nem volt benne. Az Akadémia által rendelt Kazinczy és Kölcsey mellszobrai közül csak Kazinczyé készült el. Régi pártfogója, Brunszvik Júlia grófnő tervet kért fia, Forray Iván sírjára. Rimaszombat melletti kőfejtőből hozatott megfelelő anyagot Ferenczy. A durvább kőmunkára a Tamásfalván lakó kőfaragó legényt alkalmazta. Ez a legény Izsó Miklós volt, aki három évig tanult Fe- renczynél, és később mesterét túlszárnyaló sikerekben és elismerésben lett része. Még csak 42 éves volt Ferenczy, amikor végrendeletét elkészíttette. Ennek okára a „tes- támentum” derít fényt: ,,..a gondok, fáradságok, emberi erő felett való merész fogások, szerencse kotzkázások véget vetnek életemnek ...” Minden ingó és ingatlan vagyonát testvéröccsére, Ferenczy Józsefre hagyta, aki a végrendelkezés idején sárospataki református lelkész volt. A Rómában vásárolt és magával hozott 80 darab szobrot még hazaérkezése után felajánlotta az államnak megvételre. Ajánlatát elutasították. Ez eléggé elkeserítette, s meghagyta, hogy a szobrokat tartalmazó ládákat le kell pecsételni, és ötven évig nem szabad felbontani, mert a benne lévő kincseket az a kor amúgy sem értené meg. A gyűjtemény előbb szülővárosába, majd Budapestre került. Az örökösök jóval az eltelt ötven év után bontották fel a ládát. A gyűjtemény legértékesebb darabja Leonardo da Vinci lovasszobra. A lovas azonban hiányzott. Az egyik örökös veje végigkopogtatta Ferenczy rimaszombati műtermének falát, és befalazva még három szobrot talált, köztük a lovasszobor alakját. Ferenczy érdeme az is, hogy Leonardo da Vinci egyetlen fennmaradt szobrát megszerezte, mert a londoni és a New York-i Metropolitan Múzeumban őrzött szobrok, valamint a dublini „Harcos ágaskodó lovon” nem Leonardo da Vinci alkotása, amint ezt a művészettörténészek hitelt érdemlően megállapították. 1914- ben a Szépművészeti Múzeum az egész gyűjteményt megvásárolta a Ferenczy-örökösök- től. Ferenczy 1856 elején betegeskedni kezdett, és sejtette, érezte, hogy névnapi köszöntője, amit József öccsének írt, már az utolsó. Előérzete nem csalt, ugyanazon év július 4-én meghalt. Sírjára végakarata szerint Eurydike szobra került. Az első világháború előtt hamvait exhumálták, és a rimaszombati református püspöki templom e célra épült kis mauzóleumában helyezték el. Ma is ott, a Rima folyó völgyében nyugszik az újkori magyar szobrászat első mestere. VÖRÖSMARTY GÉZA A Szép Mesterségek kezdete 39
