Múzsák - Múzeumi Magazin 1982 (Budapest, 1982)
1982 / 3. szám
menu képben A szabadságharc utáni emberöltő irodalmi vezéralakja, Arany János nem ajándékozta meg nemzetét drámai művekkel. A költő balladáiban adja fényes tanújelét drámai, szituációérzékeny tehetségének. A ballada az epikán belül a legdrámaibb műfaj; Greguss Ágost meghatározása szerint „tragédia dalban elbeszélve”. S micsoda tragédiák, élő drámai szituációk, remek vígjátéki helyzetek sorjáznak Arany balladáiban! Minden ballada egy-egy dráma magját rejti. Hogy nem lettek azzá, drámairodalmunkat szegényí- ti, líránkat-epikánkat gazdagítja. Mégis van e műveknek drámai ihletésű megelevenítése: a kortárs Zichy Mihály (1827—1906) jóvoltából. Zichy is, mint számos kor- és pályatársa, csak külföldön tudott boldogulni. Élete nagy részében az orosz cári udvarban élt, s mint udvari festő számtalan díszfelvonulást, vadászatot, ünnepséget kellett megörökítenie. Páratlan munkabírását, ragyogó rajzkészségét s nem utolsósorban emberi erényeit jelzi, hogy ez a lélektelen munka nem őrölte fel tehetségét. Élete alkonyán érkezett el Arany balladái illusztrálásának rendkívüli leleményességet kívánó feladatához. Sem a megoldás magas szintje, sem a választás nem véletlen. A művész tudatosságára utal, hogy másik grafikai sorozata Madách Targédiájához, egy harmadik pedig Goethe Faustjához készült. A cári udvar elvárásai szerint készült számtalan rajza bravúros módon kifejlesztette Zichy színszerű látásmódját. (Tbiliszi tartózkodása idején színpadi élőképrendezőként is működött. A grúz hősi eposzt, Ruszta- veli A párducbőrös lovagját ő állította színpadra.) Az Arany-balladák is drámai, színpadi jelenetekként kerülnek ki a keze alól. Nem egy- egy jelenetet ábrázolt Zichy, hanem a mű lényegi pontjait komponálta egyetlen helyszínbe, egyetlen képbe. Példa erre Arany 1857-es legendás politikai töltésű verséhez, A walesi Illusztráció A walesi bárdokhoz Illusztráció a Pázmán lovaghoz A Tetemre hívás romantikus jelenete 26
