Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 1. szám
keretei között a vallási szertartások része volt. Sőt, ha Indiára gondolunk, a Gangesz vizét tömegesen ellepő zarándokokra, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak ezt a célt szolgálta. A fürdés mint rendszeres tevékenység, mint a civilizált élet szükséges feltétele, a görögöknél, de főképpen a rómaiaknál figyelhető meg először. Hippokratész már orvosi szemmel ír a vízről, a fürdésről, a víz és az ember számos kapcsolatáról. A rómaiak virágzó fürdőkultúrái pedig ma is példa nélkül állók. Rómába igen messziről, napjainkban is megcsodált mérnöki munkával épített vízvezetékeken hozták a vizet. Méghozzá nem is keveset. Egy becslés szerint a fürdőkultúra fénykorában napi 300 liter körül volt a személyenkénti vízfogyasztás az ókori Rómában. Ez napi 300 000 hektoliter vízvezetéki víz Rómába vezetését igényelte. Ez látta el Róma luxusfürdőit és 800-ra tehető népfürdőjét is vízzel. Napjaink társadalmait nem számítva, szinte példa nélküli a kultúrának és civilizációnak ilyen egyidejű magas színvonala, amely a római birodalmat jellemezte. S a kettő összefonódására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Róma fürdői nemcsak tisztálkodási célokat szolgáltak, de a társadalmi, politikai és szellemi élet színterévé is váltak. És nemcsak a birodalom fővárosában, de más városokban is ez volt jellemző. A római birodalom bukásával a római civilizáció is lehanyatlott. A középkori Európa civilizációs viszonyairól talán a hatalmas járványhullámok mondják el a legtöbbet. A mélypontról Európa a XV. században kezdett felemelkedni. A fürdőzés szokásának újraélesztésével egyidejűleg divatossá váltak az ivókúrák is, amelyek a korabeli orvostudomány elméletei és hiedelmei alapján szinte mindenfajta kórra alkalmas gyógyszernek minősültek. Ha ez nem is volt igaz, egy haszna mégis volt: a figyelmet a gyógyvizekre fordította. Lassan tudatos vizsgálatok is kezdődhettek egyrészt a gyógyvizek kémiai összetételének vizsgálatára és felkutatására, másrészt élettani hatásaik tisztázására. Az európai fürdőkultúrák számos változatban vitték tovább a római hagyományokat. Kialakult a gőzfürdőzés, szaunázás szokása is. Hazánk törököktől megszállt területén a fürdőzési szokások kialakításában és a fürdők építészeti megformálásában a jövevények ízlése és hagyományai voltak mértékadók. A későbbi időkben virágzó fürdőközpontok alakultak ki a gyógyvíz-lelőhelyek környékén, Soprontól Erdélyig és a Felvidéktől az ország déli határáig. Ezek közül néhány sajátos életével, szokásaival és közönségével fogalommá vált az idők során. A víz kultúrák szétválasztója és összekötője is az emberiség történelmében. A kontinensek közé ékelődött óceánok, hatalmas hajóskultúrák életterei lettek. A folyók országútokká váltak, ahol először csupán a folyásirányba, majd állati és gépi vontatással a folyásirány ellen is mindenfajta áru szállítása megindulhatott. A legújabb kor pedig a fehér szénre, a vízienergiára irányította az ember figyelmét. KARÁCSONYI RÉZSŰ
