Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)

1980 / 1. szám

W. J. Huggins: Az ,,Asia" Honkong előtt mat csapódik ki, hanem apró jégkristályok ra­kódnak a lehűlt talajra és talajközeli tárgyakra: deres lesz a táj. Ha nem a talajszint hűl harmatpont aló, hanem egy talajközeli vagy nem sokkal magasabb le­vegőréteg, a kicsapódó apró vízcseppek ködöt alkotnak. A felhő valójában a magas légréte­gekben képződő köd. A légáramlási, lehűlési és más körülményektől függően a képződő felhők formája, magassága és tartalma eltérő lehet. Ha a felhő apró vízcseppjei vagy jégkristályai olyan méretűre nőnek, hogy súlyuk a levegő felhajtó­erejét és a felszálló légáramlásokat le tudják győzni, eső, hó vagy jégeső formájában vissza­kerülnek a földre. Ha a talajszinten fagypont alatt varr a hőmérséklet, a magasban pedig me­legebb van, a lehulló eső fákra, bokrokra, kerí­tésekre fagyhat, zúzmara képződik. Ha a lehullott csapadék nem folyóba, tóba, ten­gerbe hullik, hanem szilárd talajra, körforgásá­nak egy rejtett fázisát kezdi el. A vízáteresztő talajban addig szivárog egyre mélyebbre, amíg záróréteget talál. A záróréteg dőlését, lejtéseit követve azon folyik tovább, s ha a záróréteg va­lahol egy hegyoldalban felszínre kerül, a fölötte összegyűlt víz is fölszínre tör; forrás fakad. A talajban összegyűlt vizet mesterségesen is fel­színre juttatják: fúrt kutakból ivóvízhez jut az ember. Amióta a föld népessége oly rohamosan növek­szik, s egyre több ember él mesterséges környe­zetben, egyre nagyobbak a vízigények is. A me­zőgazdaság öntözésre, az ipar pedig számos cél­ra hatalmas vízmennyiséget használ, a szükség­letek kielégítése világszerte egyre nagyobb gon­dot okoz. Ezért kerülnek napjainkban egyre in­kább előtérbe azok a kutatások, amelyek a ten­gervízből használható ipari vizek nyerését céloz­zák. Az élet nélkülözhetetlen feltétele a víz. Az élő szervezetek víztartalma igen magas; a víz szer­kezeti anyag és egyúttal az életfolyamatok szín­tere, irányítója is. A növények vízből és széndi­oxidból a napfény energiájával állítják elő azo­kat a szerves vegyületeket, amelyekhez az állat­világ és az ember is közvetve jut hozzá. De a közvetlen biológiai célok mellett nagyon fontos „másodlagos" szerep- is jut a víznek az élőlé­nyek hőszabályozásában. A víz biológiai fontos­ságát még jobban növeli, hogy számos növény és állatfaj számára a víz élettér is. Az embernek embrionális állapotban kb. 95 szá­zaléka víz. Az újszülöttnek már csak 74 százaléka. A felnőtt emberben 55—60 százalékra esik vissza a víztartalom. Vízháztartásunk egyensúlyához na­ponta 2—2,5 liter vizet fogyasztunk, folyadékok formájában és élelmiszereinkkel együtt. Az embernek nemcsak biológiai, de civilizációs egyensúlya biztosításához is szüksége van vízre. A fürdés a legrégibb, szervezett társadalmak 8

Next

/
Thumbnails
Contents