Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)

1980 / 2. szám

A távoli földrészekre induló magyar utazók különféle okok miatt ragadtak vándorbotot. Volt, akit, mint Körösi Csornát vagy Vámbé- ryt tudományos cél vezérelt távoli tájakra, Magyar Lászlót az ismeretlen, föl nem fede­zett területek vonzották Egyenlítői Afrikába, Benyovszkyt a kalandvágy űzte földrészről földrészre. Talán a legnagyobb utat bejáró és legismertebb utazónk, Jelky András egyik cso­portba sem sorolható. Jelky akarata ellenére lett három világrész vándora. Jelky János György bajai szabómester tize­dik gyermeke, András, apja mesterségét foly­tatta. Inasévei befejeztével ő is útnak indult, hogy számtalan társához hasonlóan mester­ségbeli tudását külhonban mélyítse el. Ami­kor 1754-ben Bécsen át Párizsba indult, nem tudta, hogy az egy-két évre tervezett vándor­lásból csak huszonnégy esztendő múltán tér majd haza. Kényszerű kalandjai Németországban kezdőd­tek. Katonafogdosók csapdájába esik, akiktől ugyan kétszer is sikerül megszöknie, de végül Rotterdamban mégis behajózzák egy rekru- tákkal teli, Kelet-Indiába induló vitorlásra. Hajójuk brit vizeken viharba kerül, Jelkyt egy holland hajó tengerészei mentik meg a háborgó tengeren. A hollandok Dél-Ameriká- ba szállítanak árut, és így jut el a bajai sza­bólegény Suriname holland gyarmatra. Az Európába visszatérő hajóról Lisszabonban rakják partra. Jelky egyetlen célja, hogy ha­zatérjen. 1756-ot írtak, két éve indult el ott­honról. A hazatérés lehetősége akkor csillan fel, amikor egy Máltára induló hajó kapitá­nya felfogadja. Ügy tervezi, hogy Máltáról egy, az Adriára tartó hajón végleg hazatér. Számításait a Málta felé tartó hajót megtá­madó törökök húzzák át, és Jelkyt néhány hét múlva már egy algériai rabszolgapiacon látjuk viszont. így került Dél-Amerika után ismét kényszerűségből újabb földrészre, Afri­kába. Igazi Odüsszeiája azonban csak most kezdő­dik. Algériából sikerül kereket oldania. Csó­nakján nyolc napig hánykolódik a tengeren, amikor megpillant egy portugál hajót. Meg- mentőinek ugyan életét köszönheti, de a ha­zatérés reménye jó időre szertefoszlik: a por­tugálok a Kína partjainál fekvő Macao váro­sába tartanak. Kínából a holland kézben lévő Indonéziába sodorja szerencséje. Négy évvel azután, hogy Bajáról elindult, 1758-ban lép partra a gyarmat központján, Batáviában. A három világrész kényszerű vándora szabó­műhelyt nyit a városban, amely rövid időn be­lül polgárává fogadja. A Sugovica-parti kis­város szülötte feleségül veszi egy angol tele­pes leányát, s neve egyre ismertebbé válik Batáviában. A hollandok megbízásából kényes kereske­delmi és katonai feladatokat old meg Ceylon szigetén, és hasonló megbízatást teljesít Ja­pánban is. Batáviában birtokot vásárol, és vagyonát bérkocsik bérbeadásával gyarapítja. Felesége és két leánya körében, a város meg­becsült polgáraként éli megváltozott életét. A hazautazás csak felesége halála után ötlik eszébe ismét. 1776-ban elvitorlázik Batáviá- ból, és 1778-ban Bécsből kel útra Magyaror­szágra. Budán visszatér tanult mesterségéhez, 1783-ban bekövetkezett halála után mégsem mint szabómestert, hanem mint „Consiliarius Hollandicus”-t (holland tanácsost) jegyzik be a vízivárosi plébánia halotti anyakönyvébe. Egy évvel később, német nyelven megjelenik önéletrajza. Ezt 1791-ben, a Sokféle című fo­lyóirat szerkesztője, Sándor István adja ki magyar nyelven, „Jelki Andrásnak, egy szü­letett magyarnak történeti” címmel. A világjáró szabólegény neve azonban 1872 után válik valóban ismertté. A vígjáték- és novellaíró Hevesi Lajos ekkor jelenteti meg Jelkyről szóló regényét. Bár könyve címében „történeti kútforrásokra” hivatkozik, a ka­landregénynek jóformán csak színhelyei hitele­sek. Hevesi a viszontagságos vándorlást so­semvolt kalandos történetekkel színezi ki, és a kényszerűségből világutazóvá vált szabóle­gényből kalandhőst formál. Pedig Jelky nem volt kalandokat kergető regényhős. Útvona­lát kényszerű helyzetek, véletlen találkozások jelölték ki. Vándorló céhlegényként indult útra és sodródó életében, amint alkalma volt rá, vissza is tért tanult mesterségéhez. Élete a hozzáképzelt kalandok nélkül is forgatagos és regényes volt. Alakját a róla szóló köny­veknél hívebben őrzi Medgyessy Ferenc pör- gekalapos, vándorbotos szobra, amelyet a har­mincas években állítottak fel Baján. Ahol idén kétszázötven éve, 1730-ban született. NEMERKÉNYI ANTAL 15

Next

/
Thumbnails
Contents