Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)

1980 / 2. szám

diadalívek, thermák, amphiteátrumok örök Városába. Később már nem Trissino volt az útitárs, hanem a másik nagy tudós és műkedvelő építész, a velencei Daniele Barbaro. A hatalmas műveltségű, hosszú közéleti pályát befutott férfiú hazája londoni követi tisztét cserélte föl a csendes aquileiai pátriárkasággal, hogy kutatásainak élhessen. Vele már neves építészként és elismert antikvitás-szakértőként hozta össze a sors Palla- diót. Barbaro ekkor Vitruvius De Architecturájá- nak kiadásán dolgozott. Kommentárokkal látta el az ókori szöveget, kifejtve saját, jellegzetesen arisztoteliánus művészetfilozófiáját. Palladio metszetekkel illusztrálta Barbaro Vitruviusót, közben azonban már saját traktátusának fejezetein és rajzain dolgozott.

Az I Quattro Libri dell’architettura már a mester élete alkonyán, 1570-ben jelent meg Velencében, összegezte benne mindazt, amit a reneszánsz szellemiség az építészetelmélet terén alkotott, megtoldva saját műveinek válogatott kollekciójával. Műve Európában, főként Angliában az építészek bibliája lett, mindenki ezt forgatta, aki az öt oszloprend vagy a loggiás-portikuszos villa építését meg akarta tanulni.

Palladio magánépítészből csakhamar középítész lett. Első villái és palazzói után megkapta élete nagy lehetőségét, a Vicenza főterén emelkedő, befejezetlen Palazzo della Ragione átépítését és befejezését. Serlio ötletét továbbfejlesztve kialakította azt az oszlopos-íves homlokzati rendszert, amely az ő nevével vonult be az építészettörténetbe. Nagyszabású műve már a római bazilikák újjáformált, modernizált változataként épült fel. Nem volt könnyű a megbízásért folyó versenyben győznie. Az alapos városi tanácsurak a tágabb környék minden neves építészét meghallgatták: vendégeskedett Vicenzában Sanmicheli, Giulio Romano, sőt Velence körülrajongott építész-sztárja, Sansovino is. A siker egycsapásra ismertté tette Palladiót. Ettől kezdve egymásnak adták a kilincset vagyonos megbízói, ő lelkiismeretesen eleget tett a megbízásoknak.

Míg Vicenzában a Basilica épül (1614-ben fejezték be), elkészül a Chiericati-palota, majd a villák egész sora következik Vicenza, Padova és Treviso környékén. E nagyszerű sorozat nem szür- kítette el Palladio stílusát, sőt remekművek alkotására ösztönözték őt. A portikusz mind szervesebb tartozéka lett az épületnek, mígnem megszületett az igazi zseniális mű: a Rotonda, mely a műalkotás magától értetődő természetességével olvasztja eggyé az eredetileg össze nem tartozó részeket, a templom-portikuszt és a profán vidéki házat. Vicenzától két mérföldre kelet felé, kis dombon épült ez a villaszentély, a nyugállományba vonult pápai hivatalnok, Paolo Almerico számára. Minthogy dombtetőn áll, minden irányA Villa Rotonda Vicenza közelében A Villa Pisani Bagnolóban