Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 2. szám
ban nyitott, négy jón portikusszal fordul a környező völgyek felé. A timpanon koronázta fehér oszlopok olyan időtlen fenséggel állnak a zöld magaslaton, mintha egy római Vesta-temploméi lennének. Kupolája, amely a római Pantheont juttatja eszünkbe, kör alaprajzú nagytermet fed. Ebben az áhitatos hangulatú térben a múzsáknak mutatott be pogány istentiszteletet az egykori pápai referendárius. Miután meghódította a Terrafermát, Palladio bejutott Velence zárt világába is. E beérkezés nem a győztes hadvezér diadalmenete volt, jóllehet kiérdemelte volna itt elkészült kisebb munkáival. A Barbaro-fivérek (Daniele és Marcantonio), a velencei építészeti munkák felügyelői sokáig hiába vetették latba befolyásukat, hogy pártfogolt- juknak jelentős megbízatást szerezzenek; a népszerű Sansovino támogatóival szemben rendre alulmaradtak. Sansovino főépítészeti örökét végül is Palladio vette át. Hamarosan templomok sorát építette: először a San Francesco della Vigna homlokzatát, a San Giorgio szigeten a bencések San Giorgio Maggiore templomát, végül a Giu- decca szigeten a Redentorét. A teljes homlokzatot átfogó oszlopai, párkányai és timpanonjai új légkört teremtettek a bizáncias hangulatú templomépítészetben. Bár dédelgetett eszméjét, a köralaprajzú elrendezést a Redentorénál sem sikerült megvalósítania, e nagy velencei művek méltán koronázzák munkásságát. Velence főépítészeként kezdett korszaka gazdag alkotópályájának kiteljesedése volt. Többnyire lóháton utazva, szakadatlanul úton volt különböző munkái között: Vicenzában a Valmarana-palota épült, készült a Basilicának a Piazza déllé Erbe felé eső homlokzata, ekkor kezdték a Capitaniato- palota loggiáit építeni, Maserben pedig fényűző villát a Barbaro-testvérek számára, és Velencében a templomokon kívül, a beomlott Doge-pa- lotával is törődni kellett. A hetvenes éveihez közeledő mester csak a munkát választhatta saját élete nagy tragédiái előli menekülésül. A pestis- járvány két felnőtt fiát ragadta el. Feleségét is hamarosan eltemette. Nem gyűjtött vagyont, élete vége felé került be a legalacsonyabb adózási kategóriába. Szerény egyénisége át tudta hidalni a nagy társadalmi különbségeket: megőrizte közvetlen hangját, amivel a pallérhoz beszélt, de képes volt emelkedett stílusban is megnyilatkozni, amivel viszont a művelt nemesség kedvelt vendégévé vált. Egyforma otthonosan mozgott az állványon és az Accademia tudós összejövetelein. Amikor 1580 nyarán meghalt, éppen a Barbarák látták vendégül épülő villájukban, Maserban. Hamvai a vicenzai dominikánusok templomában, a Santa Coronában pihennek. HAJNÓCZI GÁBOR A Vicenzai Basilica homlokzata viiIIIII
