Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 2. szám
Andrea Palladio, eredeti nevén Andrea di Pietro dalia Gondola, az északolasz későreneszánsz nagy építésze, ezelőtt négyszáz évvel, 1580-ban halt meg. Iparosok leszármazottja volt, apja a molnár mesterséget űzte, ő maga kőfaragónak tanult. Innen lendítette őt a magasba nagyszerű tehetsége, no meg az a kulturális virágkor, amelyet Velence és a Terraferma (szárazföld) nemessége teremtett a XVI. század második felében. Építészetében eggyé olvasztott görög és római klasszikus formákat, egy évszázaddal korábbi íoszkán újításokat, helyi, hagyományos sémákat, és kialakította saját tiszta, klasszikus emelkedett- ségű stílusát, amellyel bámulatba ejtette Európát. Igazi rajongói az Alpokon túlról jöttek: Inigo Jones a látottak hatása alatt hasonló stílusban fogant építészet megvalósításán fáradozott a forradalom előtti Angliában. Goethe a palladiói művészet teremtette káprázatos látványt a költői mű keltette varázshoz hasonlította. Mindketten az antikvitás feltámasztóját és újraálmodóját magasztalták benne. Palladio valóban feltámasztotta Rómát, de nem maga, hanem megbízói, a venetói arisztokraták számára, akiknek meggyőződése volt, hogy a római után most érkezett el ismét az aranykor. Velence a külvilág szemében még mindig nagyhatalom, hajóhada vigyázza a tengereket, és követei ott vannak minden udvarban. A városok belső helyzete ugyan önállóan alakul, de függetlenségük látszólagos: a velencei prokonzul mindenről tájékoztatja a Tanácsot. A kezdődő válság jele, hogy a nagy városalapító családok fokozatosan visszavonulnak a kockázatos tengeri kereskedelemtől, és vagyonukat birtokba fektetik. Különösen felgyorsul ez Ciprus török kézre kerülése után (1573). Lassanként megvásárolják a Padova és Treviso határában fekvő földeket, és ugyanolyan céltudatosan kezdenek szőlőt, gabonát, dohányt termeszteni, állatot tenyészteni, mint ahogy a levantei kereskedelmet bonyolították. A birtok, amelyet antik mintára „villának” neveznek, afféle mezőgazdasági nagyüzem. Középen áll az épület, amely a gazdálkodás és a vidéki, kikapcsolódást szolgáló időtöltés építészeti foglalata. Lehetőleg a birtok közepén építették, hogy a munkák végzéséhez és ellenőrzéséhez minden közel legyen. A másik szempont a ház megközelíthetősége, illetve a termények elszállítása volt. így, ha hajózható folyó vagy patak szelte át a birtokot, a loggiás épület annak partjára került. A gazdálkodás mellett a birtok a kikapcsolódás, házizenélés, játék, beszélgetés színhelye is. A városlakó nemes hintán vagy bárkán érkezett, többnyire nyár elején és ősszel. Kifinomult ízlése és a római kultúra iránti rajongása olyan vidéki házat igényel, amelyben újjáélednek a vergiliusi hangulatok. így kerülnek a szimmetrikus homlokzatokra a klasszikus portikuszok és a belsőkbe a négyzetes vagy köralakú báltermek. Vicenza a Terraferma mozgalmas városa. Látszó- leg önálló életét éli, valójában kénytelen eltűrni a Serenissima fennhatóságát: a velencei prokonzul a város főterén levő palotájában székel. A város többször próbált megszabadulni függő helyzetéből, kísérleteivel azonban csak állandó bizalmatlanságot ért el. Talán éppen ez a politikai függőség fejlesztette ki a vicenzaiakban erős lokálpatriotizmusukat, amely a város kultúrájának naggyá tételében csúcsosodott ki. A városért való cselekvés nem csupán az erőszakos és kapzsi nagyurakat békítette ki egymással, hanem a társadalmi szakadékokat is áthidalta. így kerülhetett a klasszikus csengésű Accademia Olimpicába a molnár-fia Palladio. Az építész szövetségesük lett terveik megvalósításában: így született meg a fenséges főtér a Basilicával, a paloták szegélyezte utcák, vagyis a reneszánsz Vicenza és benne Európa első kőszínháza, a római előképek nyomán Palladio reprodukálta Te- atro Olimpico. Palladio Padovában született 1508-ban, és az ottani kőfaragó műhelyben kezdte inaséveit. A család rövidesen átköltözött Vicenzába. A fiatal Andrea az épületszobrász, Pedemuro mester keze alá került, aki hamar felfedezte az ifjúban rejlő tehetséget. E tehetség kibontakozásához az igazi lehetőséget - szerencsére elég korán — a Trissi- nóval való találkozás adta meg. Kora jellegzetes alakja volt Trissino: tudós, literátor, nyelvész, műkedvelő építész, egy pápa barátja, ugyanakkor erőszakos birtokos, fegyvert fogni sem átalló kései lovag. Vicenza közelében, Cricoliban villát épített, amelyben magánegyetemet nyitott tehetséges nemesifjak számára. Ennél az építkezésnél figyelt fel a kőfaragó Andreára. Palladio — aki minden valószínűség szerint Pállasz Athéné nevéből származó humanista nevét is Trissinótól kapta - e pillanattól pártfogójának tanítványa és elmaradhatatlan útitársa lesz. Pártfogója társaságában jutott el először Rómába is. Az egykori épületek romjai és az épülő újak alakuló körvonalai mélyen az ifjú leikébe vésődtek. Róma a tökéletesség szimbóluma lett számára, és dacolva a költségekkel és a veszélyekkel még négyszer elzarándokolt a császári 11
