Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)

1980 / 1. szám

42

Amikor a XVII—XVIII, század barokk művészetére gondolunk, többnyire viliódzó, elegánsan tobzódó szín- és formavilág jelenik meg képzeletünkben. Versailles,

XIV. Lajos korának sugárzó pompája egész Európát áthatotta. A nyugati államok francia és olasz indíttatású barokk festészetével ellentétben, egyedi utat járt a magyar képzőművészet. Döntő szerepet játszott ebben a reformáció elterjedése, amely különösen a cseh, a lengyel és a sziléziai művészeti hatásokra volt érzékeny. Ez az északias, protestáns felfogás mérsékelt, higgadt szemléletű művészetet hozott létre. A reneszánsz és a barokk kölcsönhatása ez, de a reformáció szellemiségének ilyen egyedi megnyilvánulása csak Mányoki Ádám művészetében érezhető.

A Tolna megyei Mányok községből származó Mányoki családból, a Hont megyei Szokolyán született Mányoki Ádám, 1673-ban. Apja, Mányoki János, tudós lelkész volt, a leideni és franekeri egyetemen tanult. Mányoki Ádám csupán kilenc évet töltött a családjával, de apjának széles látóköre, a protestantizmus puritán szellemisége egész életére meghatározóan hatott. A háborús viszályok közt bizonytalanságban élő család Komárom várába menekült, majd onnan Győr városába. Itt a braunschweigi herceg-generális hadbírája, Doelfer János Antal örökbe fogadta a 12 éves Ádá- mot. Így került a Németországi Zellébe. Amikor festői hajlamai kitűntek, egy odavaló rajztanárt bíztak meg az oktatásával.

II. Rákóczi Ferenc