Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 1. szám
A mesterré érett Mányoki Hamburgban, majd Berlinben a porosz trónörökösnek dolgozott. Később megismerkedett Rákóczinéval, s ő beajánlotta a fejedelemnek. 1707-ben Mányoki Ádám Magyar- országra jön, II. Rákóczi Ferenc udvari festője lesz. Két évet tölt Magyarországon, arcképeket festve II. Rákóczi Ferencről és környezetéről. E művek nagyobb része nem maradt fenn. Elpusztult Rákócziról festett első portréja is, melyet csak egy metszetről ismerünk. Ezen a képen a fejedelmet szemben ábrázolta, hajadonfőit, mellvértben, fiatalos, élénk tekintettel. 1709-ben Rákóczi Hollandiába küldte kettős feladattal: sajátítsa el a rézmetszést, és képviselje Magyarország érdekeit az -európai béketárgyalásokon. A szabadságharc itthon már hanyatlóban volt, a külső segítség csupán hitegetésekben nyilvánult meg. Amikor a szatmári békekötés után a fejedelem bujdosásra kényszerült, Mányoki követte urát Lengyelországba, ahol megfestette II. Rákóczi Ferenc legismertebb portréját. A fejedelem Mányokit — mivel az udvar az anyagi csőd szélén állott — Erős Ágost lengyel király pártfogásába ajánlotta. Tíz esztendeig volt Mányoki a lengyel udvarban, majd az intrikákat megunva, újból Magyarországra települt. Ősei elkobzott birtokait próbálta visszaszerezni, de reménytelenül. Kivándorolt Németországba, mert idehaza, a kuruc felkelést követő szomorú és nyomorúságos időkben nem volt talaja a művészeteknek. Később Erős Ágost fia, az új szász fejedelem fogadta kegyébe, és Drezdában megbecsült helyzetet teremtett számára. Itt élt és dolgozott közel 80 éves koráig, amikor nyugalomba vonult, és szerény nyugdíjából élt. A puritán agglegény, a nemeslelkű művész Drezdában hunyt el, 1757. augusztus 6-án, 84 éves korában. Négyen kísérték utolsó útjára. Feje alá azt a zacskónyi földet helyezték, amelyet Magyarországról vitt magával, és holtáig féltőén őrzött. VINCZELLÉR IMRE önarckép 43
