Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 1. szám
Shaw-ra vagy Joyce-ra Hivatkozni. A köldökzsinórt különben sem szeretné elszakítani. Megnősül, Londonban telepedik le, szakadatlanul dolgozik új darabja, az Ezüstkupa kéziratán, és amint elkészül, máris küldi Yeatsnek. Kíméletlen elutasításban részesül. Mentorának nincs ínyére a háborúé nes darab stílusa, amelyet a bukott kísérletekhez hasonlóan elvontnak, mű- vészietlennek tart. Viszonyuk úgy el dik, hogy azt rebesgetik, párbajozni fognak. Ez ugyan nem igaz, de a levelek és az üzenetek hangja egyre élesebb. (Ekkor biztosítja együttérzéséről Shaw a címben idézett mondattal.) Yeats végül O'Casey kompetenciáját is kétségbe vonja, hiszen sohasem harcolt a csatamezőn. A felelet frappáns: „Valóban úgy véli, hogy senki sem írhat, vagy szándékozhat írni, illetve beszélni a háborúról, aki személyesen nem harcolt? Komolyan gondolja ezt, a legkomolyabban? Shakespeare ott volt Actiumnál vagy Philippi- nél? G. B. Shaw talán a franciák dereglyéiben vagy az angolok erődítményeiben tartózko dott, amikor Szent Johanna és Dunois elfogta' ták Orleanst?” A személyes konfliktus hátterében a művészi elképzelések kibékíthetet- lennek tűnő ellentéte húzódik. O'Casey szerint a naturalizmus túlhaladott, Yeats nem várhatja el tőle, hogy élete végéig zsánerképekkel pepecselges- sen. Yeats viszont a színpadot szócsőnek használó publicisztikától félti a színházművészetet. Szakításuknak mindenesetre csak vesza fordul tesei vannak. O'Casey darabjai nélkül az Abbey menthetetlenül a jelentéktelenségbe süllyed. És az anteuszi ihlet hiányában - mert O'Casey végleg hátat fordít hazájának - a „titán” munkakedve is megcsappan. Csak 13 évi hallgatás után jelentkezik újra színdarabokkal, de ezek nem érik el a Húsvéti trilógia erőteljességét. Yeatsnek lett volna igaza? Akár- hogyis, O'Casey-t többé nem lehet letéríteni a maga-törte csapásról. Sorra írja a kor színházi konvencióival merészen szakító alkotásokat: Bíborhamut, a Vörösbe a csillagot, a Kukurikú fiatalurat, hogy csak néhányat említsünk. Látásmódja összetéveszthetetlenül sajátos. Nagy Péter találó jellemzése szerint „A keresztény hit és szimbólumrendszert nyugodtan keveri, házasítja a munkásmozgaloméval is, meg a pogány-kelta hitvilág maradványaival is." E darabokkal inkább híveket, mint elismerést szerzett. De ez sem torpantot- ta meg. Matuzsálemi életpályáján — 84 éves korában halt meg — konok következetességgel egyengette a lá- tomásos-politikai színház útját, amely talán a jövő színháza lehet. DÉVÉNYI RÓBERT 39
