Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 1. szám
1925. február 10-én harmadízben tűzi műsorára a dublini Abbey, az írek nemzeti színháza háziszerzőjének, Sean O'Casey-nek új darabját. A sikeres premierhez képest ezen az estén a közönség feltűnően nyugtalan. Futótűzként terjed a városban, hogy a második felvonás színhelye egy kétes hírű kocsma; nincs ez ínyére a családi kandallós interieurökhöz szokott közönségnek. Ráadásul a kocsma szegletén emelvény áll, Dublin polgárai e köré gyülekezve hallgatják a szónoklatokat. A közönség alig hisz a fülének: a politikai eszmefuttatásokat, melyekkel a különféle pártok és csoportosulások híveiket tüzelik, egy „afféle" nőszemély borsozza talpraesett megjegyzéseivel. A közönség egyre hangosabban morajlik. Majd a leghihetetlenebb látvány tárul szemük elé. Ebösszevisszaságban nehéz kirajzolni a tényleges frontvonalakat. De O'Casey erre teszi fel az életét. 23 éves, amikor első politikai ténykedéseként a Kelta Liga tagja lesz. Hazafiúi felbuzdulásában veszi fel a kelta Sean keresztnevet, az eredeti John helyett. (Pedig e névcserével fiúi ragaszkodását szegi meg: a család már két bátyját temette el a John névvel, apja mégis protestáns nyakassággal tart ki mellette.) És valósággal beleveti magát a nemzet-istópolás feladataiba. Vitaköröket vezet, újságíróskodik, amatőrszínész- kedik, politikai dalokat szerez és énekel. A Liga hamarosan szűknek bizonyul számára. Meglehetősen ki is rí a némileg az angol klubok mintájára szervezett kulturális egyesülésből. O'Casey a dublini slum szülötte, a nagyvárosi nyomornegyedek hírhozója, kétkezi munkával mákét.” Egy másik darabja abban a megtiszteltetésben részesül, hogy maga Yeats küldi vissza, egyetértve az igazgatótanács többi tagjával, hogy az író tehetségét mindenekelőtt a jellemfestés bizonyítja. 1923- ban végre megtörik a jég. Az Abbey a csőd szélén áll. A színház hiába hirdeti a bevált szerzőket: Synge-t vagy G. B. Shaw-t. Ekkor határozza el Yeats, hogy próbát tesz az akkor már 43 éves újonccal. Az Egy orvlövész árnyéka óriási sikert arat. A tantiém ugyan nem sok, mindössze négy font, de O'Casey nyomban új darabot ír. A bemutató hatalmas bukás. Újabb dráma 1924- ben: A Juno és a páva. Kirobbanó siker. Majd megint egy egyfelvonásos, ami Shaw Fegyver és vitézével egy műsoron szenved látványos fiaskót. Ezután következik az Eke és a csillagok. FEL A FEJJEL, TITAN! ben az alpári környezetben kibontják az Ir Polgári Hadsereg lobogóját: zöld mezőben az Eke és a csillagok, ez egyben a darab címe is. Az előadás botrányba fullad, a tüntetőket a kivonuló rendőrség sem tudja lecsillapítani. Még Yeats, az akkor már világhírű Nobel-díjas költő, az Abbey nagytekintélyű igazgatója is hiába lép a rivaldához, hogy farkasszemet nézzen a rendbontókkal. Dörgedelmeit elnyeli a hangzavar, és Dublin lakossága csak a másnapi újságokból értesül, hogy Yeats megszégyenülésükről próféciáit. Heves sajtópolémia következik. Egy patrióta tollforgató hölgy nemzetgyalázást emleget. O’Casey sárba rántotta az ír függetlenség jelképét: a drága gyolcsot senki sem láthatta egy bűzös pub söntése felett lobogni. Dehogynem! — riposztozik nyílt levélben O'Casey. Még penet- ránsabb környezetben is. Például a Gloucester gyémántjához címzett fogadó klozettjében, ahol éppen a trikolor színeit festették vásznára az 1916-os Húsvéti Felkelés napjaiban, erről ő, mint az Ir Polgári Hadsereg titkára a saját szemével meggyőződhetett. Ez az érv talán meggyőzően érzékelteti, hogy a szellemi lincselés egy olyan embert fenyegetett, aki maga is az ír függetlenségi törekvések élharcosa. Születése évében, 1880-ban Írország még Anglia gyarmata. Fiatalságának időszaka egybeesik a nemzeti öntudatosodás küzdelmeivel. Ez a folyamat - máig ható következményekkel -elképesztően kaotikus. Valóságos és eszme-bar- rikádokról acsarognak egymásra protestánsok és katolikusok, a korona hívei és a republikánusok, szélsőséges nacionalisták és megalkuvó szepara- tisták, reálpolitikusok és fanatikusok. E kusza gát tengető proli, aki eszméivel új színt képvisel az ír társadalmi törekvések palettáján. Helyzete sokban emlékeztet Gorkijéra. Mint hatalmas műveltségű autodidakta, ő is az élet napi harcait mondhatta egyetemeinek. És József Attilával egyezően vallhatta, hogy egyesületi tagtársai a vele egyívásúak gondját szívükre veszik talán, de vállukra venni nem bolondok. O'Casey a munkásmozgalom helyét keresi a nemzeti felszabadító harcban, és ez sodorja egyre radikálisabb irányba. így lesz híve Jim Larkin- nak, a forradalmi szakszervezeti vezetőnek, és egyik ideológus-támogatója az 1913-as, vérbefoj- tott szállítómunkás-sztrájknak. Világosan látja, hogy az egyre fokozódó angol rémuralomnak az osztályelfogultság a táptalaja: a „nemzet" közönyösen nézi, ha az elnyomás husángja a munkásokat éri; és fordítva: az ír proli csak a demagóg szólamokat hallja ki a nacionalisták általános felkelésre hívó buzdításaiból. 1921-ben Írország — az északi rész kivételével — elnyeri a dominium-státuszt, a nemzeti célkitűzések tehát teljesülnek. O'Casey élethelyzete nem változik, legfeljebb a helyi tábori csendőrség és az angol titkosrendőrség látogatásai maradnak el. (A függetlenségi háború utolsó három évében 12 és félezer lakásrazziát tartottak Dublinban, és ebből 18 esett O’Casey-re.) Csak közvetlen környezete tudja, hogy drámákat ír, és ezeket az Abbey rendre visszautasítja. Hogy mennyit is tulajdonképpen, az ma már jószerivel kikutathatatlan. Annyi bizonyos, hogy 1919-ben kap először értékelő választ benyújtott kéziratára. „A darab jó benyomást kelt - véli az ítész —, de a központi figura háttérbe szorítja a többieamelynek említett előadása oly viharos szenvedélyeket kavart fel. E hullámzó fogadtatásra könnyű magyarázatot lelni. A két sikeres darab — és hozzávehetjük a harmadikat is, amely a botrány után csakhamar elkezdi hazai, sőt világméretű diadalútját — közvetlenül kapcsolódik Írország történelmi fordulatához. A drámatörténet Húsvéti trilógiaként tartja számon őket, minthogy a cselekményt az 1916-os Húsvéti felkelés mozgatja. A szereplők is széleskörűen ismertek, O’Casey dokumentum erejű politikai beszédeket is beledolgoz a drámák szövegébe. De a leglényegesebb, hogy emberi közelségbe hozza a dublini slum világát - különösen az életrajzi elemekkel átszőtt Juno és a pávában - hasonló hatást keltve, mint Gorkij az Éjjeli menedékhellyel. Yeats ekkor már felfedezettjének feltétlen híve, és egyenesen Dosztojevszkijhez méri. Meglepő módon, a bukott darabok egészen más stíluseszmény jegyében születtek. Mintha nem is ugyanaz a szerző vetette volna papírra őket. A naturalista fogantatású anekdotikus életképek helyett moralitásokat látunk, a középkori színház csupasz jelképei népesítik be a színpadot, mindenekelőtt azért, hogy a világ égető problémáiban eligazítsák a nézőt. Yeats eleinte ugyan vállalja ezeket a szimbolista-expresszionista kísérleteket, de szíve mélyén a kelletlenkedő közönségnek ad igazat. Ez a felemás magatartás súlyos választás elé állítja O'Casey-t. Megelégelvén a sajtóvita san- daságait, hosszabb angliai tartózkodásra szánja el magát. Nem ő az első, akit hazája szellemi életének provincializmusa „futásra" késztet. Elég 38
