Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)

1980 / 1. szám

Gyenes Gitta portréja Pérely Imre rajza Gráber Margit portréja A karikatúra műfajáról azt tartják, hogy a lényeg megragadásának legközvetlenebb rajzi formája. A ka­rikaturista a külső-belső vonások legjellemzőbbjét igyekszik hangsú­lyozni, így tart görbe tükröt modell­je elé, mely készítője emberisme­retéről és látásmódjáról legalább annyit árul el, mint a karikatúra tárgyáról. A kortárs művészek egyidejű József Attila ábrázolásai igazolják mindezt. A költő arcvonásai és karakterének belső vonásai egyaránt megeleve­nednek ezeken a műveken. A görbe tükör egyik oldalát a rajzolóművész tartja, a másikon a költő pillant a tükörbe. József Attila nélkül nem születtek volna meg ezek az alko­tások. ö hívta életre, ő „provokál­ta" őket. A karikaturista támad, művével célba veszi az ember gyenge pontjait, s kíméletlen erővel leplezi le lényegi vonásait. Juhász Gyula nagyon szeretett raj­zolni. Főleg emberi fejeket raga­dott meg gyors vonásokkal, sokszor fantasztikus torzképeket hívott élet­re. „Ha nem is a torzonborz arcok, de a hozzáírt megjegyzések annyi humorérzékről tanúskodnak, hogy joggal megirigyelhetné igen sok hi­vatásos humorista” — írta róla Ma­gyar László, a neves karikaturista. Az eddig ismeretlen szerzőjűnek tartott rajzon az „Attila, Ibsen os­tora" felirat olvasható. A rajz és az aláírás is Juhász Gyula kezemun- kája. Az egyenes vonalakkal meg­rajzolt hajkoszorú, mint megannyi apró tüske, mered a világra. Arcán önelégült, széles mosoly. Magyar László is megrajzolta a maga torzonborz Attiláját, ördögi szemöldökkel, kunkorodó orral, duz- zadt-dacos felsőajakkal ábrázolta, pontosan olyannak, amilyen a „vé­rig sértett" diákköltő lehetett, akit az akkori Makói Újság szerkesztő­jeként visszautasított. Espersit János, a költő atyai jóbarátja ugyanis így fordult Magyar Lászlóhoz: „Arra szeretnélek megkérni, öcsém ..., hogy dobd ki kíméletlenül ezt az Attila gyereket, ha legközelebb megint verseket hozna az újságnak. A fejébe szállt a dicsőség, nem akar az Istennek sem tanulni, nem készül a vizsgára. Azt mondja, hogy neki már nem kell az iskola, mert hát beérkezett költő . . . Hiába ma- gyarázgatom neki, hogy azért le kell raknia az érettségit. Nem hall­gat az okos szóra.” A szerkesztő élt is a reá ruházott hatalommal. Amikor Attilát „kidobta”, a hatás sem maradt el. „összeráncolt sze­möldöke alól sötéten nézett rám. Kerek gyermekarca elsápadt. Né­hány pillanatnyi tétovázás után sar- konfordult, és szó nélkül otthagyott " - emlékezik vissza Magyar László. A Szépség koldusával költői rang­ra emelkedett diák Pesten is hamar bekerül az irodalmi életbe. 1924 nyarán ismerkedik meg Gyenes Gitta festőnővel, akihez kölcsönös vonzalom és barátság fűzi. Gyenes Gitta portréján lányos szépséggé Juhász Gyula karikatúrája 3 A

Next

/
Thumbnails
Contents