Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
Homérosz, o görög költészet „legrégibb és legjobb” név szerint ismert alkotója, az Iliász első sorában így szól: „Istennő, haragot zengj, Péleidész Akhileuszét.. (Devecseri G. ford.) Az Odüsszeia költője — akár azonos Homérosz- szal, akár tanítványainak-követőinek egyikével —, ezt az ihletet adó istennőt meg is nevezi: „Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott s hosszan hányódott, földúlvón szentfalú Tróját. . . Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekről.” (Devecseri G. ford.) Az Iliász talán legprózaibb részletének, a Tróját ostromló akháj vezérek felsorolásának (az úgynevezett Hajókatalógusnak) kezdetén így fohászkodik: „S most, Múzsák, ti beszéltek; olümposzi bérceken éltek, istennők vagytok, s mindent jól látva ti tudtok, míg minekünk csak hírhallásunk, semmi tudásunk: kik voltak danaók fejedelmei és vezetői? „Én sokaságukat el nem mondom, nem nevezem meg ... ... hogyha a Múzsák, pajzstartó Zeusz lányai, nékem nem mondják meg, hogy hány hős jött llion ellen . . .” (Devecseri G. ford.) E néhány idézet is érzékelteti, hogy a legkorábbi görögség miben látta a Múzsáknak, „Zeusz lányainak" szerepét, ök azok, akik együttesen, máskor közülük egyik-másik teszi képessé a költőket énekük, hősi dalaik, múltat idéző regéik megalkotására. Amikor a költő zeng: ajkairól csak az hangozhatik el, amit az egyik Múzsa sugallt, vagy épp diktált neki. Tágabb értelemben a költői alkotás, a művészi és gyönyörködtető hatású mű emberfeletti és titokzatos, a földhöz tapadt józanság számára érthetetlen képesség eredménye, s így nem lehet más, mint isteni adomány. Továbbá az istenektől, a Múzsáktól származó költői tehetség alapján létrejött konkrét költői alkotás, az istenekről és héroszokról, a múlt és jelen hőstetteiről szóló ének ugyancsak nem jöhetne létre a Múzsák által közölt konkrét tudás nélkül. Még a „prózai" közléseket is (hogy pontosan hány fejedelem, mely törzsek élén és hány hajóval vonult Trója ellen) csak a Múzsák tudása és sugallata alapján adhatja elő az epikus költő, így a Múzsák ihlető-sugalmazó szerepe a költészetben kettős jellegű. Az általuk kedvelt és kiválasztott dalnoknak ők adják meg egyszer s mindenkorra a „mézízű daliás” képességét — így lett köztiszteletben álló dalnokká a vak Démodokosz. Ugyanakkor külön-külön minden egyes költői alkotás tényanyagát, például az istenek és fejedelmek tetteit is ők közük vele. Nevük feltehető etimológiája és mitikus származásuk is a tudás, az emlékezés, a közlés és a sugalmazás fogalomkörébe illeszti alakjukat. A görög Múzsa egy valószínűnek látszó etimológia szerint a monsza alakból jött létre a mássalhangzó hasonulásával, és ez a tő az emlékezést jelentő igéknek jellegzetes alkotórésze. Ennek a nézetnek felel meg mitikus származásuk is, miszerint Zeusz és az Emlékezet istennője, Mnémoszüné nászából születtek volna. Egy másik lehetséges etimológia a görög maó, illetve maomai igéből eredezteti a nevüket; ez az ige ösztökélést, sürgetést fejez ki. A név eredete tehát nem bizonyos, de az isteni lányok mindkét feltételezés szerint a tudás és az ismeretszerzés, valamint a megszerzett tudás gyönyörködtető előadásának képességével hozza szoros kapcsolatba. Ebben a vonatkozásban a Múzsák az őket időnként vezető Apollón ihlető hatásához hasonló szerepet töltenek be. ZEUSZ LEÁNYAI A Múzsák tehát azok a Zeusz-nemzette leányok, akik a dalnokokat és költőket nem-köznapi és mások számára el sem érhető tehetséggel és tudással ruházzák fel. Erre a Múzsák azért alkalmasak, mert ők maguk is rendelkeznek ugyanezekkel a képességekkel. Miként az általuk ihletett dalnokok a fejedelmeket, úgy ők maguk az Olüposzon lakomázó isteneket gyönyörködtetik „elragadó dalukkal”. Nemcsak dalolni képesek: a boiótiai parasztköltő, Hésziodosz talán kortór- sa volt az Odüsszeia költőjének. Látta is őket, amikor éppen „szent Helikon lejtőjén őrizgette a nyájat", hogy a hegy lejtőjén fakadó „ibolyaszínű" forrás vizében mosták kicsiny lábukat, majd táncra perdültek, dalra fakadtak, Zeusz és a többi olümposzi isten tetteit zengték. Más emberfia nem láthatja őket, mert sűrű ködöt öltenek magukra. Csak kiválasztottaiknak nyilatkoznak meg, köztük magának Hésziodosznak, akit itt, a Helikon lejtőjén ők avattak költővé egy babérág átadásával. „ . .. az isteni hangot ültették el bennem: hirdessem mi leszen s volt, zengjem a boldog, örökké élő isteneket mind ...” (Theogonia, Trencsényi Waldapfel I. ford.) Hésziodosz múzsái így a pásztort egyszer s mindenkorra költővé tették. Minden további költői alkotását (ez esetben a mítoszok első rendszerezését, a Theogoniát), is ők sugallják neki. Miként pedig maga a költői alkotás való és „hazug”, illetve költött elemeket egyaránt foglalhat magába, úgy a Múzsák is (különösen, amikor mítoszok megéneklésére ihletik a dalnokot) mondhatnak igazat is, de „tarka hazugságot" is. Minden művészi értékű költői alkotás a Múzsáktól ered, s ez egyaránt érvényes a valóságot reprodukáló költészetre, de a képzelet játékára, a múlt meg- elevenítésére, sőt a jövőbe tekintő jóslatra is. Hésziodosz Múzsái a boiótiai Helikon hegység ormain tanyáznak, tágabb otthonuk a Helikon és a tengerpart között húzódó Pieriai síkság. Ezekből a néphiedelmi eredetű hagyományokból két irányban következtethetünk a Múzsák jellegére. Helikon és Pieria — amelyekhez képest másodlagosnak tűnik az Olümposzra utalás — a hellén és thrák lakosság érintkezésének térsége; a források vizében való fürdésük pedig a Nimfákkal rokonit- ja őket. Hogy a görög — és alakjukban teljességgel göröggé, a „leggörögebb” istenségekké vált — Múzsák alakjai mögött az északgörög és a thrák térség hegyvidékének, a hegyeket átszabdaló patakjainak, forrásvizeinek isteni megszemélyesítői rejlenének — olyan feltevés, amelynek valószínűségét nehéz lenne tagadni. Thrák eredetűnek véli a mítosz Orpheuszt is, a Múzsák egyikének nemcsak ihletettjét, hanem vérszerinti fiát is. A görög vallásnak éppen az emberfeletti világ titokzatosságát, rejtelmeit, misztikumát sugalló elemeiből sok mindent tekint a mai kutatás is thrák eredetűnek. A Múzsák sokáig, mint meghatározatlan számú és nevű ihletadó istenségek kerültek szóba. Ámde a mítosz fejlődésének általános tendenciája, hogy az eredeti néphitben élő alakokról lehetőleg konkrét adatokat közöljön. Már az Odüsszeia kései rétegéhez tartozó befejező ének is kilenc múzsáról szól. Hésziodosz az, aki tudja és közli a nevüket is — ez a később kanonikussá vált kilenc Múzsa-név: „Kleió, Melpomené, Euterpé s véle Thaleia, Terpszikhoré, Erató, Polühümnia Urániával, s Kalliopé, minden nővérénél ki kiválóbb, mert fényes fejedelmek hű kisérete-társa”. Minden valószínűség szerint e neveket maga Hésziodosz alkotta meg. Műve előző soraiban finom szójátékokkal (melyek csak a görög szövegben élvezhetők) már utalt a kilenc Múzsa-névre. A kilences számot azzal magyarázza, hogy Zeusz a Múzsák anyjával, Mnémoszünével, az Emlékezet Thamürisz és o Múzsák (görög vázakép) 10
