Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
TÖRTÉNELMÜNK FESTŐJE Madarász Viktor neve egyszerre két fogalmat juttat eszünkbe: a romantikát és a történelmi festészetet. Mindkettő elválaszthatatlan tőle, hisz csaknem kizárólag történelmi témák foglalkoztatták, s egyike volt első művészeinknek, akik nemzetünk sorskérdéseiről a romantika szenvedélyes hangján szóltak. E szintézis létrejöttében segítette romantikus lelkülete és a szabadság- harc átélésének katartikus élménye, mely egész életén át a nemzeti eszme szószólójává tette. Legjobb művei a történelmi festészet és a nemzeti romantika egyik legkiválóbb művészévé avatták. Történelmi festészetünk kialakulása szorosan összefügg a XVIII, század végi nemzeti önállósulási törekvésekkel. A magyar történelem eseményeinek és nagy királyainak ábrázolása azonban ekkor még csak a nemzeti múlt iránti érdeklődés dokumentuma. A XIX. század első felének hasonló témájú művei már segítik ugyan a nemzetté válásért folytatott elvi-politikai harcot, de még nem lépnek túl a történelmi illusztráció szintjén. Hunyadi László siratása Az 1848—49-es szabadságharc leverése lényeges változást hoz a történelmi festészet fejlődésében. Az eddig irodalmi ízű, érzelem nélküli száraz eseményleírások, személyes élményektől fűtött szenvedélyes hangon szólalnak meg és szimbolikus tartalommal telítődnek. A szabadságharcot követő megtorlás idején íróink, költőink, festőink fogalmazzák meg a továbbélők gondolatait, érzelmeit. A múlt eseményeinek ábrázolásával a jelen számára adnak vigasztalást, bíztatást, erőt az újabb harchoz. Madarász Viktor 1830. december 14-én született Csetneken, forradalmi hagyományokkal rendelkező nemesi családban. Alig volt 18 éves, amikor beállt a honvédseregbe és végigküzdötte a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után Pécsre utazott szüleihez, jogi tanulmányokba kezdett, közben Pósa Gusztávtól festeni is tanult. A művészi pálya mellett döntött, és 1853-ban beiratkozott a bécsi akadémiára. Érzelmektől fűtött világától azonban távol állt az akadémiai művészetfelfogás. Ezért átment Ferdinand Georg Waldmüller szabadiskolájába, ahol közvetlenebb természetszemlélettel és a polgári romantika szellemében fogant életképfestészettel ismerkedett meg. Festői fejlődésére azonban sem az akadémia stílusa, sem Waldmüller nem hatott, amit szemléletesen mutat az ezekben az években készült első romantikus történelmi festménye, a Bújdosó álma. 1856-ban Párizsba utazott, beiratkozott az Ecole des Beaux Artes- ba, de hamarosan ezt is otthagyta, és Leon Cogniet-/iél folytatta tanulmányait. Festészetének alakulására ő és Paul Delaroche történelmi festészete gyakorolta a legnagyobb hatást. Madarász elsősorban világítási és szerkesztési megoldásokban követte őket. Csaknem minden jelentős történeti témájú művét 14 éves párizsi tartózkodása alatt festette, mindvégig a magyar függetlenségi eszme elkötelezett híveként. Barátai közé tartozott a francia 42
