Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
'toszférától a meglehetősen bizonytalan vastagságú, hőmérsékletű és összetételű tropopanza választja el. Mivel a troposzférában tapasztalható függőleges irányú hőmérsékletcsökkenés az egyenlítő fölött van a legmagasabb rétegben, így az egyenlítő fölötti tropopanzában a legalacsonyabb (-80°C körüli) a hőmérséklet. A napfény melegítő hatása viszont sokkal zavartalanabbal érvényesül, mint a földfelszín közelében. így tapasztalhatta Piccard, a mélységek és magasságok megszállott kutatója, mikor 1931-ben 16 km magasságba emelkedett gondolájában, hogy amíg a gondolán kívül -56 °C, benne +41 °C volt a hőmérséklet. Még feljebb haladva, túl a sztratoszférán, 40—80 km magasság között található az alatta levő sztratoszféránál mintegy 100°C-szal melegebb ozonoszféra. (Bár az elnevezés kicsit ellentmond annak, hogy az ózon legnagyobb koncentrációja a sztratoszféra 25-30 km közötti magasságában mérhető). Az ózon a troposzférában is előfordul nyomnyi mennyiségben, de szerepe itt nem számottevő. Az „ózondús levegő" kifejezés pedig teljesen téves. Akinek volt már módja ózont szagolni, tudja, hogy egy erősebb szippantás után ételt, italt kerülve napokba telik, míg az illető kiheveri ezt az „élményt". Az ózonnak - bármily kellemetlen közvetlen kapcsolatba lépni vele az élő szövetet roncsoló hatása miatt — nagyon lényeges szerepe van a földi életben. Az ózonréteg a napsugárzás nagyon kis hullámhosszú és így nagyon nagy energiájú részét elnyeli, ezért ennek pusztításától védi az élővilágot. Érdekes módon az ózont éppen az a rövid- hullámú sugárzás hozza létre, amelyet ő maga elnyel, s ezért keletkezése egyben gátja is további keletkezésének. Az utóbbi évtizedben született az a fontos felismerés, hogy a kozmetikai és háztartási spray-k hordozógáza: a freon elbontja az ózont. így a civilizáció számos produktuma túl nagy mennyiségben közvetlen életveszélyt jelent az emberiségre. Az ózon megfogyatkozása ugyanis szabad utat enged a biológiai élettér felé a rákkeltő, roncsoló hatású napsugárzásnak. Az ozonoszféra felett már igen ritka légköri rész kezdődik. Itt a molekulák közvetlen ionizációja jóval nagyobb, mint a légkör más részeiben, így az állandó elektromos töltés a legjellemzőbb tulajdonsága ennek a rétegnek. Az ionoszférához érkeztünk, amelynek határai már csak bizonytalanul, vagy sehogysem jelölhetők ki, és benne fokozatosan megy át a földi légkör a bolygóközi, szinte felfoghatatlanul ritka anyagba. Az ionoszféráról sokáig csak annyit tudtunk, hogy a rádiózásban van jelentős szerepe. A középhullámokat ugyanis visszaveri, és csupán a rövidhullámok viszonylag szűk sávja hatolhat át rajta. Ennek szerepe éppen az utóbbi évtizedekben lett nagyon jelentős az űrkutatásban, az űrbe jutott és a földön maradt ember kontaktusának megteremtésében. Bár az ionoszférában éppen a roppant kicsi anyagsűrűség miatt a hőmérséklet fogalma kezdi értelmét veszteni, mégis mondhatjuk, hogy ez a réteg földi légkörünknek talán legemelegebb része. És bár nagyon messze van a földfelszíntől, ma már igazolt tény, hogy még az időjárás kialakulásába, tehát a troposzféra pillanatnyi állapotába is beleszól. Amilyen könnyen emelkedtünk most gondolatban a troposzférától a világűrig, olyan nehéz és küzdelmes volt az ember valóságos feljutása ide. És nem kisebb erőfeszítéseket követelt az ezt elősegítő ismeretek megszerzése. A levegő meghódításának kísérletei régi időkbe nyúlnak vissza és számos áldozatot követeltek. Ikarosz mondájából és Leonardo terveiből szuperszonikus csodák lettek. Az ember pedig egymaga is felemelkedik újra sárkányrepülőjével, visszatérve ezzel az emberméretű repülés rég vágyott öröméhez. De mint minden, a levegő is véges. Akár a vizek esetében, itt is későn kaptunk észhez; smog-riadókat szirénáztak már a nagyvárosok felett. De az ipar, a közlekedés által használhatatlanra szennyezett levegő nemcsak pillanatnyi tragédiák okozója lehet. A légkörben felgyülemlő széndioxid üvegház-hatása miatt nő a földi légkör átlagos hőmérséklete, s ez beláthatatlan következményekkel járhat. A huszadik század nemcsak a szinte követhetetlenül gyors civilizációs fejlődés százada, de a nagy tanulságoké is. Az embernek úgy kell terveznie életét, hogy fűből, fából, virágból, vízből és levegőből maradjon az utódoknak is. KARÁCSONYI REZSŐ 7
