Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
Egy költői legenda szerint Rubljov — nem sokkal halála után, 1430 körül — megjelent régi barátja, Danyiil Csornij előtt és arra kérte, legyen utódja, folytassa az általa megkezdett utat. E legendából megtudhatjuk azt is, hogy a halott Rubljov nem volt szomorú, hanem „örömteli és csodálatosan sugárzott”. Rubljov indította el azokat az új törekvéseket az orosz ikonfestészetben, melyek a harmonikus és a nemes életörömmel teli ikonok egész sorát eredményezték. Századunk elején Rubljov munkásságáról keveset tudtak, csak a híres Szentháromságikont, a Troicát és a vlagyimiri freskókat emlegették. Ma már igen sok ikont kötnek életművéhez, sőt úgy tűnik, hogy néha túlságosan sokat próbálnak Rubljov hatásával magyarázni. Az orosz ikonfestészet a XIV. és a XV. század fordulóján indult nagy fejlődésnek. A művészetek kibontakozása számára kedvező helyzetet teremtettek a megerősödő és gazdagodó orosz fejedelemségek. Az 1380-as kulikovói csata után a fejedelemségek a mongol-tatár hódítókkal egyre sikeresebben szálltak szembe. A feszültségekkel küzdő Bizánci Birodalomból pedig számos görög művész vándorolt orosz földre, s így megtermékenyíthették az orosz ikonfestészetet. Köztük volt Feofan Grek, Andrej Rubljov mestere is. Vitatható ugyan, hogy milyen mértékben tekinthetjük tanárának, de 1405-ben kétségtelenül együtt dolgoztak a moszkvai Angyali Üdvözlet Székesegyház ikonosztázi- sán. A krónikás Feofan Greket emlegeti vezető mesterként. Rubljov bizonyosan sokat tanult Feofan Grektől, még néhány évtizeddel később is ismételte kompozícióinak kontúrvonalait, de fölfogása alapvetően más irányba fejlődött. Nem figyelhető meg Rubljovnál a feofani ikonok expresszivitása, feszültsége, sötét színvilága. Az előbb említett ikonosztázis Rubljov festette Megváltó Színeváltozása ikonjából például a témával ellentétben hiányzik a drá- maiság és a feszültség. Kellemes világos színeket látunk. Három év múlva az említett Danyiil Csornij ikonfestővel közösen készítette el Rubljov a vlagyimiri Istenanya Elszenderedése Székes- egyház ikonjait és freskóit. Nem sokkal ezután születhettek az úgynevezet zvenyigorodi ikonok, amelyekből csak három maradt ránk. Ezeket 1918-ban G. O. Csirikov restaurátor egy csűrben találta meg, a tűzifák között. A nagyon hiányos állapotban fönnmaradt három ikon a Megváltót, Mihály arkangyalt és Pál apostolt ábrázolja. A Megváltó nemes vonalú, szelíd tekintetű arca nyugalmat és megkapó közvetlenségű emberszeretetet sugároz. Rubljov és egyben az orosz ikonfestészet leghíresebb műve a Szentháromság ikon, mely a zagorszki Szentháromság Templom számára készült. 1411-ben építették föl a templomot, ám a fatemplom helyére 1423—24-ben kőtemplomot emeltek, ugyancsak Szentháromság néven. Ezért egyes kutatók az ikon megfestésének idejét az 1420-as évek közepére helyezik. Ez utóbbi ellen az az érv szól, hogy Rubljov főműve ez, munkásságának fénykorában, a tízes évek tájékán keletkezhetett. Az angyalok fölfogása közel áll az 1408-ra datálható viaANGYALOK EREMTOJ E gyimiri freskók angyalaihoz. Ma már nagyon nehéz eldönteni, hogy az ikon a fatemplom vagy a későbbi kőtemplom számára készült-e. A Szentháromság megfestését tette időszerűvé az is, hogy sok, a Szentháromságot tagadó eretnekmozgalom szerveződött orosz földön. Emellett Bölcs Jepifanyij Radonyezsi: Szent Szergejről szóló művében arról írt, hogy a Szentháromság szemlélése segítségével küzdhetünk a világban dúló gyűlöletes viszály ellen. Ez pedig az orosz fejedelmek egymás elleni kegyetlen harcára is utal. A műremek természetesen ennél sokkal többet jelent: igen bonyolult és mély filozófiai tartalommal rendelkezik. A harmónia és az emberi szeretet csodálatos megjelenítője. Az ikon kompozícióját vizsgálva azonnal föltűnik, hogy a művész az egész kompozíciót a körre, az önmagában véve is harmóniát és tökéletességet sugalló formára alapozta. Egy külső és egy belső kört is észrevehetőnk: a külsőt a két szélső angyal háta és nyakának finom hajlata alkotja, a belsőt pedig a jobb oldali angyal jobb, illetve a bal oldali angyal bal karja. Mégsem merev a kompozíció, mert Rubljov a körvonal ritmusát a leomló öltözetek szögletes vonalaival lent megbontja. A középső angyal balra hajló feje, melyet a háttérben álló fa és szikla vonala megismétel, ugyancsak oldja a körvonalakat és a merev szimmetriát. A kompozíció és a vonalritmus mellett a szín is nagy szerepet játszik. „Rubljov ikonján talán maga a kolorit a legbámulatraméltóbb... Éppen a vonalak áramló ritmusával egybecsengő színek adják meg az ikon sajátos jellegét, ezek avatják oly tiszta, ragyogó harmonikus műremekké... Rubljov valószínűleg nem ragyogó napfényben válogatta össze színeit, hanem egyenletes megvilágítású, derűs nyári napon, mikor a tárgyak legrejtettebb és legfinomabb árnyalatai is láthatókká váltak, és gyengéd egybehangoltsággal felderengenek ...” — írja V. N. Lazarev. Voltak, akik az angyalok arckifejezésében keresték a rubljovi harmóniát. Ha szemügyre vesszük ezeket az arcokat, arcvonásokat, a későbbi századok ikonjainak angyalai jutnak eszünkbe. A legutóbbi, infravörös sugár föl- használásával végzett kutatások bizonyították be, hogy az arcok alatt más — csak részben megállapítható — arcvonások rejtőznek. A szájak szegletei az alsóbb rétegen enyhén lefelé hajlanak. A most látható, inkább fölfelé hajló szájszegletek a XVIII, század arctípusaira jellemzők. 1771-ben volt is egy jelentős átfestés Platon metropolita idejében. Ez már második „restaurálás” volt, az elsőt 1600 körül végezték, amikor az ikonhoz Borisz Godunov ékes ötvös borítót rendelt. Napjainkra a középső angyal arca maradt meg a legépebben. Rubljov nyílt tekintetű, szeretetteljes szentjei, ikonjainak tökéletes harmóniát sugárzó finom és üde színvilága, természetes és könnyed kompozíciója nagy hatással volt a kortársakra és hosszú időre meghatározta a moszkvai ikonfestészet útját. RÚZSA GYÖRGY Szentháromság, 1411 > a
