Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 4. szám
95/. AUTODI DAXIS Táncolok. 1912 Medgyessy Ferenc azon szobrászaink közé tartozik, akiknek művei mércévé váltak; az ö sajátos értelmezése tér, tömeg és anyag viszonyáról, meghatározó tényező lett a közgondolkodásban. Öt tették felelőssé a parkokban és tereken egyre szaporodó nagy lábú és széles csípőjű kőasszonyokért is. Ezekhez azonban semmi köze sincs, hiszen az ő művészete egyedi és kizárólagos, Ferenczy Béni szerint a magyar szobrászatban ,,a legkülönb, a legegységesebb, a leg egyénibb”. Medgyessy 1881. január 10-én született Debrecenben. A debreceni kollégiumban tanult, s életre szóló barátságot kötött Móricz Zsigmonddal. Bár elvégezte Budapesten az orvosi egyetemet, igazi hivatást a művészpálya iránt érzett. Lyka Károly segítségével ösztöndíjat kapott, 1905-07 között Párizsban élt. A kortárs francia szobrászat érdektelen volt számára. Az akadémikus képzés szárazságát és unalmát csak rövid ideig bírta. Lévén orvos, kitűnően ismerte az anatómiát, ez pedig remek rajzkészséggel párosult. Az iskola csak az eszközök használatára tudta megtanítani. A kor szecessziós törekvései éppúgy idegenek voltak tőle, mint Rodin művészete. Ö már a következő generáció tagja, amely Rodin Súroló asszony. 1913 után ismét a stabilitást, a forma szilárdságát, a mű egyértelműségét választotta céljául. Nagy élménye — számos kor- és pályatársához hasonlóan — a Louvre archaikus gyűjteménye. Az a szoborfelfogás, amit itt megértett, egész pályáját meghatározta. ,,A művészetben való fejlődési irányom: 95%-ban autodidaxis . . . Legjobban érdekeltek: az összefoglaló nagy, egyszerű formák. A régiek, a primitívek, a kevéssel sokat mondók. A maiak között Maillol.” — írta egy 1930-as önéletrajzában. A párizsi élményeket még egy 1909-es firenzei tartózkodás egészíti ki, és ezzel le is zárhatjuk az őt ért hatásokat. 1907-ben jött haza Párizsból, alig egy-két évvel a szobrászati avantgarde (Brâncuşi, Archipenko) kirobbanása előtt. Bár a pályára indító élmény: az archaikus kultúrák felfedezése közös, Medgye'ssynek semmiféle érintkezési pontja nincs az avantgarde-dal. Minden fajta formaspekuláció vagy belső vívódás idegen volt tőle. A harmónia és az öröm kifejezése elsősorban a mediterrán életérzéssel rokonítja, melyben az expresszív torzítás is csak a vaskos humor, a groteszk szintjén kap helyet. Az a szobrászati helyzetkép, amely itthon fogadta, ugyancsak nem lehetett vonzó a számára. A hivatalosan uralkodó historizáló akadémizmus mellett ekkor már bontakoztak a szecessziós törekvések (Ligeti Miklós), és kedvelt volt a népies zsánerszobrászat (Damkó, Pásztor). Rodin mellett a Meunier-féle allegorikus naturalizmus hatása volt erős: a megfáradt, a nehéz munkától, a szegénységtől meggörnyedt, szenvedő ember ábrázolása (Lányi Dezső, Gárdos Aladár). Az új magyar szobrászgeneráció, amely már a műfaj belső törvényei, a kompozíció, a formaritmus alapján — és nem külsődleges tartalmak szerint — építette fel munkáit, még alig jelentkezett. Vedres Márk 1903-as Emberpár című kisbronza ekkor még társak nélkül állt. A pályakezdő Medgyessy 1908-as, Követ vivő című szobra nemcsak meglepően új hangvétel ebben a közegben, hanem már érett alkotás is. Megtalálta benne azt a plasztikai formát és jelképi erőt, amely egész későbbi művészetének alapvető vonása. A Követ vivő az ő értelmezésében nem szenvedő ember, akit megnyomorít a munka terhe. Az ő figurája modern Atlasz, aki izmos vállán egy egész világ gondját hordja. Ez a gyorsan megtalált egyéni út azonban még számos izgalmas kitérőt is hoz. Az ugyanekkor készült Menekülők zsúfoltsága, expresszív dekom- ponáltsága egyedül áll pályáján. A zavarosan kavargó formákban még nincs meg a későbbi Medgyessy művek szép ritmusa, a testek alaktalan tömeggé gyúródnak. A kinyúló kezek oldják ugyan a kompozíció tömegét, de mégsem zárják le. Talán ez az egyetlen Medgyessy-mű, amelyen érződik a szecesszió hatása. A Táncolok (1912) reliefjében a lábak ritmusa, a karok hullámvonala a tánc képzetét kelti, a testek szépen hajló íve pedig zárt keretet ad a mozgásnak, anélkül, hogy dinamikáját fékezné. Itt is, akárcsak a későbbi domborműveken, a A
