Múzsák - Múzeumi Magazin 1980 (Budapest, 1980)
1980 / 3. szám
„Ady Endre nemcsak az egyik legnagyobb magyar költő, hanem korának legvilágosabban látó magyarja volt. Publicisztikájának tanúsága szerint már kezdő újságíró korában meglepő éleslátással ítéli meg mind a Hazai, mind a világ- politikai eseményeket, és elkerülhetetlennek tartja a szociális forradalmat Magyarországon. Korának még haladó politikusai is csak a nemzeti függetlenség eszméjét tartják ébren a 48-as forradalomból, és csak kevesen vették észre, hogy a szociális tartalmától megfosztott negyvennyol- casság már reakcióssá vált. Ady világosan látja, és a próféták hitének páratlan szuggesztivitásá- val hirdeti cikkeiben: a demokratikus átalakulás nemzeti fennmaradásunk egyetlen lehetősége, nem nemesi-nemzeti, hanem népi forradalomra van szükség, az összes elnyomott osztályok részvételével." Ma már szinte közhely, amit az idézett mondatok hirdetnek. Hatvány Lajos azonban 1941 telén, Oxfordban, antifasiszta emigrációjában fogalmazta meg a gondolatot. Javában folyt a második világháború, és úgy tűnt, Hitlert senki és semmi nem állíthatja meg. Az emigráns azonban Adyról írt és Tisza Istvánról, Dózsa Györgyről és Werbőczyről, Horváth Mihályról, a szabadságharc historikusáról és Hóman Bálintról, Horthyék egyik hivatalos történészéről. Hatvány a Korunk könyve címet adta „korszerűtlen" jegyzeteinek, amelyekben úgy vallott saját aggodalmairól és reményeiről, s úgy vonta meg mérlegét akkor már majd négy évtizedes kritikusi, irodalomszervezői és írói pályájának, hogy a világégésben elveszni látszó kis nép jó és rossz hagyományait vetette egybe. Majd fölhívta a figyelmet az akkoriban szintén Oxfordba érkezett régi barátjára, Károlyi Mihályra, aki külföldön sem tagadott meg semmit forradalmi múltjából, és a szovjet néptől várta, hogy kimondja az utolsó szót az Európát fenyegető fasizmus ellen. Nem lenne igazságos az éppen száz esztendeje, 1880. október 28-án, Budapesten született Hatvány Lajos forradalmiságát Károlyiéhoz hasonlítani. Nem azért, mert Hatvány a nagysurányi és hatvani gyárakat alapító „cukorbáró" idősebbik fia, nem is azért, mert ifjabb éveiben Gyulai Pál konzervatív liberális köréhez tartozott, és „csak" 1907-ben „tért meg" Adyhoz és az új, bontakozó, harcos irodalomhoz. A Vér és arany című kötetet ő fedezte fel először a maga, majd a Huszadik Század olvasói számára. Károlyi feudális hitbizományok ura volt, és még 1918 nyarán is, nem sokkal azelőtt, hogy az Őszirózsás forradalom a köztársaság elnöki székébe emelte, ingadozott a Habsburg-királyság egy „magyar" és „békés" formája és a független magyar köztársaság között. Hatvány nem jutott el a XX. századi forradalmi- ság igazi perspektívát jelentő fokáig, a leniniz- musig, amelyet barátja, Károlyi akkor sem tagadott meg, amikor a Rajk-per miatt szakított az akkori vezetéssel. Ám ha volt a legnemesebb értelemben vett haladó polgár, igazi citoyen a század magyar irodalmában és történelmében, akkor Hatvány Lajos volt az. A későn, de sze40
