Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 1. szám
hódított. Az 1867. évi párizsi világkiállítás megcsodált szenzációja volt az Otto—Langen-féle „atmoszférikus gép", amely azonban — nagy súlya miatt - főként műhelyek munkagépeinek üzemeltetésére volt alkalmas. Benz képzeletét megmozgatták az egyre fejlettebb atmoszférikus gépek tervei. Maga is nekiállt az új típusú motor szerkesztésének, és 1879- re elkészítette az első kétütemű motort. Hasonló szerkezetekkel korábban csak angliai tervezők kísérleteztek, kevés eredménnyel. „Az utolsó garasunkat is belefektettük az első, kezdetleges, kétütemű motorral folytatott kísérletezésbe . . . Feleségem azt mondta, menjünk át a műhelybe, próbáljunk szerencsét... — emlékezik Benz. — Szép egyenletes ritmussal szólalt meg a «jövő zenéje». Nincs az a varázsfuvola, amelynek hangját a kétütemű motoréval elcseréltük volna." A motor piacképesnek mutatkozott: kis műhelyek, kertészetek gépeinek hajtására jól bevált. Benz, néhány mannheimi polgárral társulva, motorgyárat alapított. De kísérlete kudarcba fulladt. Benz felesége azonban csodával határos módon ismét annyi pénzt kerített, hogy férje újabb műhelyt rendezhetett be. Üj vállalkozásba kezdett: Heinrich Kleyer bicikligyárával társulva, a korábbiaknál jobb, egy-, két- és négylóerős motorok gyártásához kezdett. 1884-ben újból hat motort tudott eladni. A következő évben pedig hozzáfogott első motoros járműve megépítéséhez. Motormeghajtású jármű szerkesztésével ekkor már többen kísérleteztek. Gázgép hajtotta omnibuszok, teherszállító járművek és vontatók már a világ számos országútján pöfögtek. Benz egyik honfitársa, Gottlieb Daimler (1834-1900) is szorgalmasan tervezte robbanómotorral hajtott kétkerekű járművének első példányát. A motorbicikli őse 1885. november 10-én tette meg első próbaútját a Daimler-villa kertjében. Erről a kísérletről azonban Benz mit sem tudott. Bár a gépkocsizás két úttörője, Benz és Daimler Stuttgartban, illetve Mannheimben, vagyis egymás közelében dolgozott, személyesen valószínűleg soha nem találkoztak. Amikor Daimler szabadalmat kért a kétkerekű motoros járműre, a manheimi Kleyer-bicikli- gyárban már készült Benz háromkerekűje. A három keréken guruló első Benz-kocsi, amely inkább nevezhető triciklinek, mint autónak. 1885 októberében készült el. A 2/3-ad lóerős motor 96 kilogrammot nyomott üzemanyag nélkül, vagyis az egy kilogrammra eső lóerőérték rendkívül kicsi volt. A motoros triciklivel Benz sem volt elégedett, sok módosítani valót talált rajta, noha négyütemű motorja fejlettebb volt Daimler gépénél: már villamos gyújtással működött. Mindenesetre a többé-kevésbé eredményes kezdeti kísérletek után szabadalmat kért és kapott a háromkerekű kocsira. A nyilvános próbálkozásokat a sajtó eleinte kedvezően kommentálta, utóbb azonban a közvéleményben is gúnyos, sőt rosszindulatú visszhangja támadt a kísérleteknek. Benz már-már elkedvetlenedett, miikor Berta asszony — a férje tudta nélkül - merész vállalkozásra szánta el magát. Fiaival, a 15 esztendős Eugennel és a 13 éves Richarddal „autótúrára" indult, Mannheim és Pforzheim között. A 110 kilométeres utazás ma már inkább filmvígjátékba kívánkozna: a „tricikli-autót” dombnak fel tolni kellett, a meghajtólánc és a fék többször is tönkrement, falusi mestereknél kellett - a falusiak nagy vidámságára — a kormos, piszkos utasoknak újból és újból működőképes állapotba hozni a kocsit. Végül azonban mégis beérkeztek a célba, és a világon elsőként tettek meg benzinmotoros járművel ilyen nagy utazást. A látványos siker fellelkesítette Benzt is: újult energiával látott a tervezéshez. Rövidesen további három, egyre tökéletesebb „motoros triciklit" szerkesztett. A negyedik konstrukcióval 1888-ban aranyérmet nyert. Megenyhült, sőt dicsérő hangra váltott a sajtó is — és ami a legfontosabb, jelentkeztek az első autóvásárlók, köztük az első külföldi értékesítő, Émile Riger, aki Párizsban adta tovább a háromkerekű autót. Kevéssé ismert, hogy Benz harmadik vásárlója magyar ember volt: Hatsek Béla. Tőle rövidesen a híres pesti cukrász, Gerbeaud vette át a furcsa járművet. Benz „autógyára", ha döcögve is — akárcsak a korabeli gépkocsik - lassan beindult. A következő lépés a négykerekű „géphintó” megvalósítása volt. Benz sokáig idegenkedett a négykerekű megoldástól, bár a háromkerekű gépkocsi elég bizonytalan egyensúlyi helyzetű volt, könnyen borult. Csupán 1891-ben, a francia Amadéé Boll ötletéről olvasva, tért át a négykerekű, tengelycsuklós kormánymegoldású kocsik tervezésére. Jöttek az első sikerek. Theodor v. Boll textilgyáros 1894-ben a négykerekű Benz-kocsival beutazta Európa nagy részét, s díjakat nyert Berlinben, Nizzában és Bécsben. Közben elkészült az első, mór kereskedelmi forgalomra szánt géphintó, amely 20 kilométeres sebességgel tudott „száguldozni”. Ára 2000 márka, vagyis 2500 akkori magyar forint, egy kisebb földbirtok ára volt. A következő évben, 1895-ben Benz műhelye már 135 gépkocsit forgalmazott. Ezek között akadtak úgynevezett „vis á vis" típusok is, ahol az autó kormánya középről nyúlik a kerekek felé, két utasa pedig a gépkocsi vezetőjével szemközt ül. Az autó népszerűsége rohamosan nőtt. Karl Benz fellendülő üzletének ugyan némileg konkurrense volt Daimler időközben ugyancsak kidolgozott, jól működő kocsitípusa, a növekvő érdeklődés, a vásárlási igény azonban meghaladta a műhely kapacitását. Benz 1903-ban kivált az immár jól menő cégből, de még csaknem negyedszázadig lehetett tanúja annak a közlekedési forradalomnak, amelyet nem kis mértékben ő indított meg. Végül egy tévhitről, amely szerint Karl Benz nevére utal a gépkocsik üzemanyagának, a benzinnek a neve. Ezt a szót a német E. Mitscherlich és J. Liebig használta előbb a benzol majd a könnyű kőolajszármazékok egy csoportjának a megnevezésére. A benzin szó a latin „benzoe"- ből ered, eredetileg a jávai tömjént nevezték így. VAJDA PÁL 35
