Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
Thomas Hobbes 1679-ben, háromszáz évvel ezelőtt halt meg Thomas Hobbes angol filozófus, 91 esztendős korában. Ez a 91 év, amelyet Hobbes élete átívelt, talán az angol történelem legérdekesebb korszaka volt. Fiatal korában még Shakespeare ve- télytársával, Ben Jonsonnal találkozhatott, és vele osztotta meg a görög klasszikus irodalom iránti szenvedélyét. Átélte a Stuartok trónralépését, azután a nagy angol polgári forradalmat, tehát Cromwell korszakát, és a Stuart restauráció idején távozott az angol társadalom világából. Közben több ízben járt Franciaországban, s mert fiatal korában még Bacont is ismerte, nem mulasztotta el a Bacontői származó gondolatokat összehasonlítani a Franciaországban már hódító descartes-iakkal. Még Itáliába is eljutott, s meglátogatta a kor híres fizikusát, Galileo Galileit. Példaadó volna, ha el lehetne róla mondani: nemcsak materialista filozófus volt, hanem egyúttal a forradalom híve is. Azonban ahogy az előbbi igaz, az utóbbi úgy nem, hiszen még franciaországi emigrációjában házitanítója lett a később trónra kerülő II. Károlynak, a walesi hercegnek. Azt is nagyon könnyű volna ezután gondolni, hogy talán speciális okok fűzték Hobbest a konzervatív reakcióhoz. De ez sem igaz. Károlyt csupán matematikára tanítja - s mindenféle államelméleti vagy antropológiai gondolat továbbadása csaknem tilos számára, s mikor a Stuart restauráció megtörténik, támadások sorozata éri ateizmusa miatt. Személyes sorsa — mint az eddigiekből is kitűnik — szintén nagyon érdekes és hányatott. Plebejus családból származik, nagybátyja taníttatja, s élete nagy részét házitanítással tölti, s az így fennmaradó idejéből jut azután valamennyi a tudományos kutatásra. A kérdés az, hogy vajon Thomas Hobbes tudományos teljesítménye menynyiben maradandó? Mi volt az a döntő gondolat, amivel hozzájárult az egyetemes kultúra fejlődéséhez? Ha erre a kérdésre válaszolni próbálunk, akkor szükségképpen mellőzni fogjuk azt a pusztán az angol kultúra számára jelentős teljesítményt, amit Hobbes a régi görög klasszikusok értelmezésével nyújtott. A lényeg a filozófiai fordulat, amelynek legalapvetőbb pontja az volt, hogy Hobbes az első olyan modern filozófus, aki a leghatározottabban a geometriára, a matematikai tudomány rendszerére igyekezett felépíteni filozófiáját. Életének döntő és elhatároz'ó élménye az volt, hogy elolvasta Eukleidészt, és Eukleidész módszertanát átemelte a modern gondolkodás felépítésének, formálásának eszközévé. Ez a fordulat több szempontból is jelentős. Filozof iatörténetileg azért, mert azáltal indul meg az a folyamat, ami azután Spinozában éri el csúcspontját, hogy az absztrakt matematikai tudomány és a filozófiai elvonatkoztatás eszközeit módszer40
