Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
evőáorszég zetség szaporodásával alakultak falvakká. A kezdetben magányos házcsoportok hosszú idő múltán nőttek össze egymással, akárcsak az őrségi „szer”-ek. A göcseji falvak közül az egyik szinte a dombtető szélén függ, a másik szétterül a fennsíkon, s van amelyik lenyúlik a völgy felé, azaz „likba esett”, ahogy Búzáról vagy Oltáréról mondják. Ezekben az ősi településű, festői összevisszaságé falvakban a XI. század folyamán lesátorozott magyar és besenyő, esetleg székely határvédők egyenes leszármazottai élnek. Az őserdőkkel, ősmocsarakkal borított göcseji táj a honszervezés idején tökéletes útvesztő volt, a nyugat felől közelitő ellenség nem tudott áthatolni rajta. Amikor pedig már keletről jött a vész, sárvárak egész láncolata védte a török elől. A Kerka, a Csertő és a Válicka feneketlen mocsarai oltalmazták az ősi gyepűvonalon kialakult végvár- övét, amelynek égerfa cölöpökre épült palánkjai összefüggő láncolatot alkottak a Mura-melléki és a Zala völgyi várakkal, az egerszegi és a kanizsai mocsár-erődökkel. A vízivilág és a sárvárak sorozata megvédte a népet a török pusztításától, de ugyanakkor el is szigetelte környezetétől. Így maradhatott Göcsej a magyar ősiség legtovább! őrzője, ahol még Árpád-kori népszokásokat és nyelvi hagyatékot őriz a nép. A magyar népdalnak is egyik leggazdagabban termő vidéke ez a kis nyelvi sziget, s a népi műveltség nagyon ősi hagyományai élnek a göcsejiek példabeszédszerű bölcs meséiben s művészi készségű faragóinak nemes veretű díszítő elemeiben is; a zsúpkontyos faházak festett és faragott homlokzatán, a galériás haranglábakban és fatornyokban éppúgy, mint a használati tárgyakban, bútorokban, melyeknek remek példányait a zalaegerszegi múzeum göcseji gyűjteménye őrzi. Ma már jóformán csak muzeális emlékekről beszélhetünk, hiszen egy magyar táj sem alakult át olyan gyorsan és alapvetően, mint a zalai dombvidék, s ennek legfőbb oka az olajbányászat. A régi falvak sörényes tarajú, lecsapott üstökű, kontyos szalmafödeles házainak jórészét elfújta a fejlődés szele. Az olaj lendítette előre a táj központja, Zalaegerszeg korszerűsödését is. Ez a város valamikor maga is egy kis göcseji „szeg” volt, jelentéktelen település. Az egykori végvár helyén áll a város legjelentősebb műemléke, az 1730-ban barokk stílusban épült régi megyeháza, amely ma a bíróságoknak ad otthont. A reformkorszakban ez a kis mezőváros a haladó szellemű dunántúli köznemesség egyik fő erődje volt. A zalaegerszegi megyeháza tanácstermében az egész ország érdeklődésétől kísérve küzdött a polgári átalakulásért Deák Ferenc és későbbi követtársa, az 1848-as forradalom egyik legkövetkezetesebb erkölcsű személyisége, Csányi László. A történelmi városmag közepén emelkedik az 1750-ben épült barokk plébánia- templom, amelynek különösen szépek rokokó faragásé padsorai. A szemben levő hajdani városháza épületében kapott helyet a Göcseji Múzeum. Legértékesebb része a több mint háromezer darabból álló néprajzi gyűjtemény. A két zalai kistáj, Göcsej és Hetés falvainak település- rendszerét, népi építkezését tablók szemléltetik, s igen szép és gazdag a szőttesekből, fafaragásokból, népi fazekasmunkákból álló gyűjtemény is. A tájjal együtt növekvő, egyre korszerűbb képet öltő megyei székváros gyors átalakulásában is meg akarja őrizni múltja legértékesebb emlékeit. Zalaegerszegen épült fel Magyarország első szabadtéri néprajzi gyűjteménye, a falumúzeum. A Zala folyócska egyik mellékága mellett, a boronafalas ólai vízimalom körül alakították ki; főutcáján sorakoznak a legértékesebb műemléki épületek. A régi zalai parasztházak boronafa- lúak voltak, s rozsszalmából készült zsúpkévék fedték be őket. A boronafalat fagerendákból készítették, a gerendák közeit sárral tömték ki, külső-belső felületüket betapasztották, majd fehérre meszelték. A legrégibb házaknak kéményük nem volt, a tüzelős helyiségből az ajtón át ömlött ki a füst. A zalaegerszegi falumúzeum két ilyen füstös házat is bemutat. Az épületekben a korabeli berendezések, a portákon a táj növényzete, a kiskertekben pedig falusi virágok teszik hitelessé a múlt hangulatát. A lakóházakon kivül több pajta, ól, istálló, pince, kamra, méhes, harangláb, keresztfa, szőlőhegyi kunyhó és kovácsműhely egészíti ki a szabadtéri gyűjteményt. E tájon a legrégibb kovácsműhely ez, vertfalú épülete korabeli szerszámokat őriz, a hátteret a bőrfújtatós kovácstűzhely tölti be. A „szőlőhegyi hajlék” őrzi az egykori szőlőművelés jellegzetes eszközeit, köztük a százados tölgyekből készített hatalmas faprést. A zalai népélet hiteles képét adja ez a szép és sértetlen természeti környezetbe helyezett skanzen. Mellette van a Magyar Olajipari Múzeum, amelyben a hazai olajkutatás, olajbányászat történeti és műszaki-technikai értékű eszközei vannak együtt. ANTALFFY GYULA mm 31
