Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
‘j¥Az alcsuti kastély kerti homlokzata G-* JUI székesfehérvári megyeháza homlpkzatţefve, 1£Qi 32 SEMMIBŐL Pollack Mihály munkásságát önkéntelenül azonosítjuk legnagyobb alkotásával, a Nemzeti Múzeummal, miként Ybl Miklósét az Operaházzal vagy Steindl Imréét a Parlamenttel. Pedig másokhoz hasonlóan, Pollack Mihály is hosszú, termékeny alkotópályája eredményeként, a kivitelezett vagy csak tervként megmaradt épületek sorát hagyta az utókorra. Nem elhanyagolható az a szerep sem, amit az építészet XIX. századi stílus-fejlődésében és elmaradott céhes rendszerének felszámolásában játszott. Építészettörténetünk a klasszicizmus magyarországi meghonosítójaként tartja őt számon, mégis vitathatatlan, hogy e „kozmopolita" stílussal nemzeti építészetet teremtett. Megvalósította a polgárság építészeti programját, de képes volt a nemesség reprezentatív igényeit is kielégíteni, mindemellett sikerrel oldotta meg a nagyszabású egyházi és világi középületekre szóló megbízásokat is. Tehetsége, határozott és öntudatos egyénisége sokban hozzájárult egy alig megbecsült szakma társadalmi felemelkedéséhez. Múlt századi építészetünk a klasz- szicizmus jegyében indult. Jóllehet, e stílus szellemisége meglehetősen távol állt az egyre inkább magyarrá váló ország törekvéseitől, a polgári élet és gondolkodás igényeinek azonban mindenképpen megfelelt. Ellentétben a barokkal, éppen az újszerű feladatok érdekében, képes volt elszakadni a nyugati (bécsi) előképtől, és egyéni stílust alakított ki. A más természetű feladatok legfontosabbika Pest-Buda építészeti arculatának kialakítása volt. „Igaz, a nemzet szellemi ereje még nem volt eléggé kialakult ahhoz, hogy ebben az építészetben érvényesüljön, sem a klasszicizáló stílus elég hajlékony ahhoz, hogy'b csírájukból kikelő szellemi áramlatokra reagáljon, de másrészt itt volt egy város, amelyet jóformán a semmiből kellett megteremteni, vagy legalábbis újjáteremteni, itt a maga sajátos helyi problémáival, feladataival, méreteivel és igényeivel, a helyszíni megoldásokat, alkalmazkodást, technikai simulékonyságot és a körülményekkel számotvetést követelőkkel" — írta e korszakról Fülep Lajos. E nagyszerű küldetésnek az építő; mestereken kívül az 1808-ban alakult Szépészeti Bizottmány is igyekezett megfelelni. Működése nyomán jelentősen nőtt az építkezések száma, melyek zöme a városiasodást szolgáló lakóház. A tekintélyes testület tagja lett a fiatal Pollack is, így számos döntő jelentőségű elhatározás meghozatalánál volt jelen. Pollack Mihály Bécsben született, és ennek azért is van jelentősége, mert szimbolikusan a magyar klasz- szicizáló építészetben a bécsi stílus meghonosítója lesz (jóllehet, valójában más hatások alatt érlelődött ki egyéni stílusa). Tervein német nyelvűek a feliratok, és még a Nemzeti Múzeum tervrajzán is (egyik változata az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonában) németesen írta alá a nevét. Alig érthető, miért is telepedett meg az osztrák fiatalember éppen Pest-Budán, hiszen lett volna számára más kibontakozási terület is a birodalomban. Féltestvére, Leopoldo Pollach például Milánóban élt és dolgozott szinte egész életében. A fiatal Mihály, tanulmányai befejezése után, 1792- ben szintén ellátogatott Lombardiába. Az ott látott, tapasztalt új, klasszicizáló stílus egész alkotói szemléletmódjára kiható jelentőségű benyomást gyakorolt rá. Mégsem maradt Milánóban, Magyarországra jött. A kezdő építésznek nem volt könnyű dolga a minden kívülről jövővel szemben ellenségesen viselkedő, zárt céhrendszerrel. Ez az önmagát túlélt, immár a fejlődést egyre inkább akadályozó intézmény a Pestre jött Pollack felvétele elé is sok nehézséget gördített. A magyar fővárosban a század elején kibontakozott építészeti konjunktúra azonban széles távlatokat nyitott előtte. Már első munkájával, a Deák-téri evangélikus templommal is jelentős megbízást kapott. Igaz, a terv a kivitelezés során annyi módosuláson esett át, hogy mai megjelenése már ugyancsak különbözik az eredetitől. A belső tér dísztelen egyszerűsége, hajlítatlan nyugalmas vonalai azonban megőrizték a „szó-
