Múzsák - Múzeumi Magazin 1979 (Budapest, 1979)
1979 / 4. szám
lom elindítása. Olyan környezetesztétikai szemléletet alakított ki, mely később, a tömegtermelés technikája és a design segítségével lehetőséget adott az embereknek a szép, ízléses otthon megteremtésére. A Morris-céh művészete stilárisan még számtalan hajszálérrel kötődött a historizmushoz, termékeik két végletet képviseltek: vagy rusztikusán egyszerűek, puritánok voltak, vagy a középkor alkonyának dús pompáját, színekben, nemes anyagokban való tobzódását idézték. William Morris szerteágazó művészi munkásságának utolsó, de hatásában legtávolabbra mutató szakasza könyvművészeti reformja volt. 1891-ben alapította meg magánnyomdáját a Keimscott Presst, ahol saját merítésű papírra nyomott saját tervezésű betűtípusokkal írt, és fametszetekkel illusztrált könyveket készített. Illusztrációinak archaizáló stílusa a szecessziós grafika ihletője lett, stiláris hatása a szép könyv szeretetének felélesztett kultuszával együtt végiggyűrűzött egész Európán. Barátja, Edward Burne-Jones (1833—1898) passzív személyisége Morris ellentéte volt. Ö Rossetti álom-középkorának, valóságtól menekülő magatartásának követője. „Minél elviselhetetlenebb a világ, annál több angyalt festek”-írta. Ilyen szemléletű festő ecsetje alatt természetesen csak olyan képek születhettek, melyeknek témája igen szűk határokon belül mozgott. Az élet brutális valóságával, a fájdalommal, szenvedéssel, halállal olyan szilárd, megingathatatlan értéket akart szembe szegezni, amihez a magányos ember bizton menekülhet, ő ezt a szépségben vélte megtalálni. Festményei témájukban és művészi harmóniára törekvő formai megoldásukban a szépség áhítatos imádatát tükrözték. Életműve lényegében az esztéticizmus- hoz kötődött, és késői festői korszaka a szecessziós festészet közvetlen előzménye, a szimbolista festészet jellegzetes angol változata. A 80-as évekre a preraffaelita mozgalom két, esztétikai elveit tekintve egymástól távoleső ágra vált szét, a kézműves-céh mozgalomra (Arts and Crafts Movement), mely a ruskini- morrisi társadalomreformer eszmékkel fonódott össze; és a francia l’art pour l’art művészetszemléletéhez közelálló esztéticizmus festészetére. Mind a két irányzat a századfordulón lett népszerű Európa-szerte, amikor a szecesszió művészkolóniái és művészetszervező teoretikusai előfutáraikat ismerték fel bennük. Kissé pongyolán, preraffaelitizmusnak neveztek szinte minden Angliából jött hatást. Nálunk, mint általában a századfordulón mindenütt, a közép-kelet-európai országokban, elsősorban a társadalom-reformer morrisi irány esztétikáját követték, és főleg a gödöllői művésztelep mesterei: Körösfői Kriesch Aladár és Nagy Sándor voltak lelkes híveik. SÁRMÁNY ILONA / 25
